Területi vezetőségi üzenet   

Az első két parancsolat

Emanuel Petrignani elder, Olaszország, hetvenes, Európa Középső Terület
Emanuel Petrignani elder, Olaszország hetvenes, Európa Középső Terület

„Annak, aki befogadja, többet adok”

Amikor sok évvel ezelőtt teljes idejű misszionáriusként szolgáltam Franciaországban, a társammal meghívást kaptunk egy kedves, hithű keresztény hölgy otthonába. A beszélgetésünk során aggodalmát fejezte ki a hit hanyatlása miatt a társadalomban. Véleménye szerint a vallási kifejezések némelyike – mint például a bűnbánat vagy az engedelmesség – hozzájárult ehhez a hanyatláshoz. „Az embereket megrémítik ezek a szavak – mondta –, és elűzik őket a vallástól.”

Azóta gyakran elgondolkodtam azokon a szavakon, amelyeket az evangéliumi beszélgetéseink során használunk. Bár igaz, hogy a társadalom általánosságban véve kedvezőtlenül vélekedhet bizonyos evangéliumi kifejezésekről, ugyanakkor az is igaz, hogy a szavaknak mély értelmük és erejük lehet. A szentírások tanulmányozásából rájövünk, hogy az Úr tudatosan választja meg a szavait. Ha időt szakítunk arra, hogy megértsük a jelentésüket, akkor mélyebben megértjük az Ő üzenetét és céljait is. 

Az engedelmesség a bizalomról és a szeretetről szól

Az egyik ilyen mély értelmű és erőteljes szó az engedelmesség. Az engedelmesség törvénye a bukásuk után adatott Ádámnak és Évának. Ez a törvény volt az első lépés ahhoz, hogy hozzáférjenek a Szabadító megváltó hatalmához. Ellentétben azzal, amit a világ gondol, az engedelmesség nem a megszorításokról szól, hanem inkább arról, hogy megtanulunk bízni Istenben és az Ő tanácsában: „[Á]ldottak azok, akik hallgatnak előírásaimra és meghallják tanácsomat, mert bölcsességet tanulnak; mert annak, aki befogadja, többet adok”(1). Amikor megtanulunk bízni az Úrban, akkor elkezdünk személyes kapcsolatot kialakítani Ővele, és egyre inkább megtapasztaljuk az áldásai csodálatos hatásait. A Belé vetett bizalom szeretetet ébreszt, a szeretet pedig tovább táplálja a bizalmat. Amint engedelmeskedünk az Ő hangjának, a szeretetünk elmélyül, továbbá a Vele való kapcsolatunk megszilárdul és örömtelivé válik.

Szívbéli változás

Érdekesnek találom, hogy mielőtt a farizeusokat az első két nagy parancsolatról tanította volna, – miszerint szeressük Istent és a felebarátainkat(2) – a Szabadító a király fia menyegzőjének a példázatát adta át nekik, melyet e szavakkal zárt: „Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”(3) Egy újkori kinyilatkoztatásban az Úr további magyarázattal egészíti ki ezt a kijelentést, mondván: „[M]iért nincsenek kiválasztva? Mert szívüket oly nagyon e világ dolgaira helyezték, és az emberek elismeréseire törekednek”(4). Amint engedelmeskedünk az Úrnak, valamint megtanulunk bízni Őbenne és szeretni Őt, a szívünk fokozatosan megváltozik, a vágyaink pedig az Ővele való szövetséges kapcsolatunk felé terelődnek. Az engedelmesség elsajátításának a folyamatában azt is megtanuljuk, hogy kincsként őrizzük és törődjünk azokkal a jó dolgokkal, amelyek igazán számítanak.

yellow paper plate with pink heart

Kevésbé önközpontúvá válni

Miközben elkezdünk másra összpontosítani, fokozatosan csökkentjük az önközpontúságra való természetes hajlamunkat. Az engedelmesség törvényének soha nem az volt a célja, hogy bábokat teremtsen, hanem inkább az, hogy segítsen a tanítványoknak eljutni arra a szintre, ahol az ő saját döntésük, hogy bíznak, valamint szeretik az Urat és másokat. Mennyei Atyánk tökéletes, mert szívbéli változáson esett át. Isten azért Isten, mert Ő állandóan a jót választja; a szíve többé már nem rejt semmilyen gonosz vágyat, hanem folyamatosan azt választja, hogy szeretni fog bennünket, és azt teszi, ami a legjobb számunkra.(5) Jeffrey R. Holland elder szavaival élve: „Az egész örökkévalóság első nagy parancsolata az, hogy szeressük Istent a mi teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel – ez az első nagy parancsolat. Ám az egész örökkévalóság első nagy igazsága az, hogy Isten szeret bennünket az Ő teljes szívével, lelkével, elméjével és erejével. Ez a szeretet az örökkévalóság alapköve, és ez kellene, hogy legyen a mi mindennapi életünk alapköve is.”(6)

Az Ő hangjának való engedelmesség által találjunk erőt ahhoz, hogy bízzunk az Úrban és szeressük Őt! Akkor a szívünk megváltozik és megtapasztalja azt a mélységes örömet, amely abból fakad, hogy személyes kapcsolatban vagyunk Ővele.

  1. 2 Nefi 28:30.
  2. Lásd Máté 22:36–40, Lukács 10:25–37.
  3. Máté 22:14.
  4. T&Sz 121:34–35.
  5. Lásd 2 Nefi 26:24.
  6. Vö. Jeffrey R. Holland: Holnap az Úr csodákat cselekszik majd köztetek. 2016. áprilisi általános konferencia.