A Jézus Krisztusba vetett hitem az életem alapja. A legnagyobb vágyam saját magam és családom számára az, hogy egy nap újból együtt élhessünk Ővele és Mennyei Atyánkkal.
Jézus Krisztus Egyházának rendeltetése Krisztushoz hívni mindenkit, hogy Őáltala részesülhessenek a szabadításban. Azonban a modern világunkban nem könnyű megerősíteni a hitünket a Szabadítóban. Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Az ellenség egyre nagyobb mértékben támadja a hitet, valamint minket és a családunkat. A lelki túléléshez ellenstratégiákra és megelőző tervekre van szükség.”1
A próféták által az Úrtól kapott ellenstratégiák egyike az otthonközpontú egyház, „megtámogatva mindazzal, ami a gyülekezeti, egyházközségi és cöveki épületeinkben történik”2. A napi szentírás-tanulmányozás a Jöjj, kövessetek engem! tanulmányi kalauzzal megtámogatva nélkülözhetetlen lesz ahhoz, hogy a „hit szentélyévé”3 tegyük az otthonunkat.
De valóban ekkora erő rejlik a szentírások tanulmányozásában?
Néhány évvel ezelőtt egy komoly gondot kellett kezelnem. Egyértelművé vált, miszerint a lelkiség egy magasabb fokának elérésére lesz szükségem ahhoz, hogy meg tudjak küzdeni ezzel a kihívással. Így hát azért imádkoztam, hogy megtudjam, mit kell tennem a nagyobb lelki erő kifejlesztéséhez. Az imáimra válaszul azt a sugalmazást kaptam, hogy minden korábbinál szorgalmasabban tanulmányozzam a Mormon könyvét. Sokszor elolvastam már a Mormon könyvét azelőtt, ám kitűztem célul, hogy még behatóbban és még imádságosabban fogom tanulmányozni. Ennek eredményeképp éreztem, hogy naponta egyre gyarapodik a lelkiségem, megerősödik a Jézus Krisztusba vetett hitem, és elnyerem azt a lelki erőt, amelyre a gondom kezeléshez szükségem van.
Tehát a szentírások valóban kiárasztják ránk azt a lelki erőt, amelyre oly nagy szükségünk van napjainkban. A szentírásokban válaszokat találunk az életünk legfontosabb kérdéseire. Amikor naponta tanulmányozzuk a szentírásokat a családunkkal vagy a barátainkkal, és megosztjuk a gondolatainkat és tapasztalatainkat, akkor megerősítjük a kapcsolatunkat egymással és Mennyei Atyánkkal.
Ki gondolta volna, hogy néhány hónappal a Jöjj, kövess engem! forrásanyag bemutatása és Nelson elnök azon kiejelentése után, miszerint itt az ideje, hogy „az otthonotokat az evangéliumi tanulás középpontjává tegyétek”4, nagyban korlátozódik majd a lehetőségünk arra, hogy az istentiszteletre ellátogatva lelki táplálékhoz jussunk? Csak hálával fordulhatunk az Úrhoz, amiért időben felkészített minket erre az időszakra.
A családom és jómagam is nagyon áldottnak érzem magam a Jöjj, kövess engem! miatt. A zsúfolt napirendünk, valamint százfelé szakadó figyelmünk és számos feladatunk miatt nem mindig könnyű időt szakítani arra, hogy mindennap békésen, közösen olvashassuk és tanulmányozhassuk a szentírásokat. Elsődlegessé kellett tennünk ahhoz, hogy képesek legyünk rá. Nem minden alkalommal van részünk lelki kinyilatkoztatásban az evangélium családi tanulmányozása során, azonban a szentírások napi tanulmányozása nagyban segít a Szabadító jobb megismerésében, és az Ő lelkének meghívásában az otthonunkba, valamint az ellenség hatásának csökkentésére a családunkon belül.
Több családdal is beszéltem, és megkérdeztem őket, milyen tapasztalataik voltak a Jöjj, kövess engem! tananyaggal. Érdekes volt felismerni, miszerint minden családnak meg kellett találnia a saját módját arra, hogy mikor tanulmányozzák a szentírásokat, és hogyan alkalmazzák kalauzként a Jöjj, kövess engem! forrásanyagot. Azonban minden olyan család, amely imádságos lélekkel kinyilakoztatásért imádkozott azzal kapcsolatban, hogy mi a legjobb módja ennek, megtapasztalhatta az ezzel járó áldásokat.
Segítsen nekünk a szentírások napi tanulmányozása igazán megtérni, jobban megismerni Krisztust, és hasonlóbbá válni Őhozzá!
Jegyzetek
1. Russell M. Nelson: Bevezető gondolatok. Liahóna, 2018. november
2. Russell M. Nelson: Bevezető gondolatok. Liahóna, 2018. november
3. Russell M. Nelson: Példás utolsó napi szentekké válni. Liahóna, 2018. november
4. Russell M. Nelson: Példás utolsó napi szentekké válni. Liahóna, 2018. november
