Találjunk egy őst!

Területi vezetőségi üzenet

Elder_Moreira_200x250
Joaquim J Moreira Elder, Portugália Területi hetvenes

„Mindaz, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; És mindaz, a ki szereti a szülőt, azt is szereti, a ki attól született.”1

Istentől születni személyes, egyedi és felejthetetlen élmény, mely lehetővé teszi, hogy felülkerekedjünk az élet kihívásain.

A misszionáriusokkal való első találkozásunk élménye olyan pillanat, melyet soha nem felejtünk el, mert ekkor részesültünk a bizonyságunk megszerzéséhez vezető első lelki élményben.

Ezekben a magasztos pillanatokban mintha szunnyadó porunk2 új életre lelne, orrunkban pedig „az… életnek lehelletét”3 érezzük, és újjászületünk.

Ez történt a 15 éves Telma Silvával, aki a Setúbal Cövek Seixal Egyházközségének tagja. Bár nem volt egyháztag, eljárt a reggeli ifjúsági hitoktatásra, és az egyháztagok között érzett szeretet által megszületett benne a vágy, hogy megkeresztelkedjen.

Egyszer a Setúbal Cövek kihívást állított a hozzá tartozó fiatalok elé: 2016 áprilisában vegyenek részt a Madrid templomba tervezett úton.

Telma szomorú volt, hogy nem mehetett a hitoktatási osztályával a templomba, mivelhogy nem volt egyháztag. Ezért elhatározta, hogy próbára teszi Jézus Krisztusba vetett hitét, és eldöntötte, hogy megkeresztelkedik. De ez még nem volt minden. Mivel a templomba készült, az ősei megismerésébe is belekezdett, hogy elvégezhesse értük a szertartásokat a keresztelőmedence vizében.

Telma nemcsak újjászületett, hanem az ifjúsági hitoktatáson való részvétele által megtanulta, milyen változást hozhatna a családja életébe azáltal, hogy elviszi ősei neveit a templomba, hogy ők is átélhessék az újjászületés dicsőséges és lelki élményét.

„Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk.”4 Azzal is kimutathatjuk az Isten iránti szeretetünket, hogy minden gyermekét szeretjük; azokat, akik köztünk vannak, és azokat is, akik ezután jönnek el és akik már eltávoztak.

Szeretetünk kimutatásának egyik legnagyszerűbb cselekedete az, ha megteszünk valamit valaki számára, aki nem tudja azt önmaga elvégezni.

A szeretet legmagasztosabb cselekedete e földön Szabadítónk, Jézus Krisztus engesztelő áldozata volt. Az ő engesztelése által nyerhetjük el bűneink bocsánatát, melyet mi magunk nem lettünk volna képesek elérni.

Hasonlóképp a mi őseink sem élhetnek Isten jelenlétében anélkül, hogy először elnyernék a szabadító szertartásokat.

A mi őseink rendkívüli körülmények között élnek: „halálunkkor a lelkünk a lélekvilágba távozik. A halál nem változtatja meg a személyiségünket, sem a jó vagy gonosz vágyainkat. […] A lélekvilágban az evangéliumot hirdetik azoknak, akik nem engedelmeskedtek az evangéliumnak, vagy a földön nem volt lehetőségük arról hallani.”5

Abdiás próféta kijelentette, hogy egyszer majd „Sion hegyére szabadítók mennek fel”.6 Ezt magunkra érthetjük ebben a helyzetben, mivel szabadulást hozunk azoknak, akik vágynak rá, de önmaguktól képtelenek elnyerni azt.

Az egyik jutalom, melyre az őseinkért végzett munka által tehetünk szert, a jószívűség, mert az a magasztos szeretet cselekedete, és „ha… nincs az emberekben jószívűség, akkor nem örökölhetik azt a helyet, amit Atyád palotáiban elkészítettél.”7

„Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.”8

Micsoda áldás az, hogy ilyen szeretetet fejleszthetünk ki magunkban azok iránt, akiket nem ismerünk személyesen, de velünk vannak, amikor segítségre van szükségünk. Olyanok ők, mint a védőangyalok, akik imádkoznak értünk, aggódnak értünk, és szeretnék, ha minden tőlünk telhetőt megtennénk.

Szeressünk, hogy minket is szeressenek; szolgáljunk, hogy minket is szolgáljanak; és áldjunk meg másokat, hogy mi is áldásokat nyerhessünk.

Jézus Krisztus nevében, ámen.

1 1 János 5:1.
2 T&Sz 138:17.
3 1 Mózes 2:7.
4 1 János 5:2.
5 Prédikáljátok evangéliumomat! 52–53. oldal.
6 Abdiás 1:21.
7 Ether 12:34.
8 1 Péter 4:8.