Területi vezetőségi üzenet
Ha e rendkívül nehéz időkben ki szeretnénk tartani a ránk váró megpróbáltatások, kísértések és kihívások viharában...
Karácsonykor a Szabadító születését ünnepeljük, Őrá gondolunk, Őt imádjuk, Őneki hódolunk, és azon elmélkedünk...
Amikor az emberek – miután csatlakoztam az egyházhoz – megkérdezték tőlem, hogy miért döntöttem a teljes idejű missziós szolgálat mellett...
A közelmúltban lehetőségem adódott találkozni a Prestoni Misszionáriusképző Központban...
Azért imádkozom, hogy életünk során mindig képesek legyünk eljutni a megbocsátáshoz; ha így teszünk, hasonlóbbak leszünk a Szabadítóhoz, és az Ő igaz tanítványaivá válunk.
A templom iránt érzett szeretetem egészen a gyermekkoromig nyúlik vissza, bár akkoriban még csak képekről és történetekből ismertem.
Mindannyiunknak át kell esni a tanítványságnak az Úr Jézus Krisztusba vetett igaz hithez vezető ösvényének lelki tusáján – sajnálatos módon nincs rövidebb útvonal.
Amikor követjük az élő próféta minden tanácsát, az „megerősíti a Mennyei Atyánkba és Jézus Krisztusba vetett hitünket.
Talán az egyik legnagyszerűbb ajándék, amelyet ezen a karácsonyon a Szabadítónak adhatunk, az az, hogy emlékezünk az Ő nekünk adott ajándékaira, megbecsüljük és igazán elfogadjuk azokat.
„Bizony, bizony mondom nektek, reátok bízom, hogy ti legyetek e nép világossága.”
Bármilyen viharok legyenek is; bármilyen démonok vagy emberek vagy bármi más bántson is téged: nem kell félned. Szerető Atyánk a mennyben biztonságos kikötőt biztosított számunkra.
És ha hozzám jönnek az emberek, akkor megmutatom nekik a gyengeségüket. [M]ert ha megalázkodnak előttem és hisznek bennem, akkor erőssé teszem számukra a gyenge dolgokat.