Nem sokkal azután, hogy megérkezett a Sóstó-völgybe, Heber C. Kimball, Brigham Young elnök tanácsosa ezt jósolta: „Egy igen megrostáló időszak következik, és sokan elhullanak majd; mert… próbatétel jön, és ki tud majd talpon maradni?”[1] Habár egy régi korral és távoli hellyel kapcsolatban szólt, szavai ma is okulásunkra szolgálnak. Az egyház és a világ tanításai közötti egyre növekvő távolságot tekintve, hogyan maradhatunk mi, akik az egyház tagjai vagyunk, biztonságban, kiállva napjaink próbatételeit?
A szentírások azt tanítják, hogy a papság szertartásaiban „megnyilvánul az isteniség hatalma”.[2] A szertartások hatalommal teljesek. Emlékszem a saját keresztelőmre és az örömre, melyet akkor éreztem, amikor csatlakoztam az egyházhoz. Bár az a szertartás hatalommal teljes volt, megtanultam, hogy a szertartásokhoz kapcsolódó szövetségek képesek fenntartani az isteniség hatalmát életünkben.
A szövetség Isten és a népe közötti szent megegyezés. A papság minden szabadító szertartását szövetségek kísérik. Amikor megkeresztelkedünk, szövetséget kötünk, és megújítjuk azt minden egyes alkalommal, amikor veszünk az úrvacsorából. Azok, akik elnyerik a melkisédeki papságot, a papság esküjét és szövetségét vállalják magukra. A templomi felruházás és a pecsételés szertartása pedig szintén szent szövetségeket foglal magába.
Szövetségeink betartása segíteni fog nekünk elkerülni mindazt, amit nem kellene megnéznünk vagy megtennünk. Hasonlóképpen, a szövetségeink segítenek nekünk megtenni a jó dolgokat, még akkor is, amikor az nem kényelmes nekünk. M. Russell Ballard elder így tanított:
„Néha megkísértetünk, hogy engedjük életünket inkább a kényelemszeretet által irányítani, mintsem a szövetségek által. Nem mindig kényelmes az evangéliumi normák szerint élni és kiállni az igazságért és bizonyságot tenni a visszaállításról. Általában nem kényelmes az evangélium megosztása másokkal. Nem mindig kényelmes elfogadni egy egyházi elhívást, különösen, ha az a képességeink határait feszegeti. A másokért végzett – szövetségeinkben is megfogadott – jelentőségteljes szolgálat lehetősége ritkán érkezik alkalmas időpontban. Nincs azonban lelki hatalom abban, ha kényelemben élünk. A hatalom akkor érkezik, amikor megtartjuk szövetségeinket.”[3]
Szövetség erősítette meg Jósiás királyt azon erőfeszítésében, hogy megtisztítsa királyságát a bálványimádattól.[4] Szövetség lelkesítette a Winter Quartersben küszködő szenteket arra, hogy visszatérjenek az iowai táborokhoz és összegyűjtsék azokat a szűkölködőket, akik túlságosan szegények voltak ahhoz, hogy utánuk menjenek. Szövetség biztosította dédanyámnak a szükséges erőt, hogy meg tudjon felelni kora kihívásainak.[5]
Bertha Marie Hansen Dániában élt az 1880-as évek elején, amikor találkozott az egyház misszionáriusaival, és tanúságot kapott az üzenetüket illetően. Keresztelkedését követően szülei kitagadták, és nehéz szívvel Koppenhágába költözött. Itt azért dolgozott és takarékoskodott, hogy elég pénze legyen követni a próféta utahi kivándorlásra szólító felhívását.
Néhány évvel később sikerrel járt. Nagy várakozásokkal felvértezve jutott el Utahba, remélve, hogy ismét együtt lehet a barátaival. Ehelyett egyedül találta magát, és a nyelvet sem beszélte. Nagyon könnyű lett volna kiábrándulttá válnia, de ő másképp döntött. Inkább szorosan ragaszkodott azon szövetségéhez, hogy követi a próféta egybegyűjtő hívását, és így haladt előre. Mindig hálás leszek azért, hogy így tett, mert a hit olyan örökségét hagyta a családunkra, amely a mai napig megáld bennünket.
Kimball elnöknek igaza volt. Az egyház és a világ tanításai közötti egyre növekvő távolság egy próbatétel, amely megnehezítheti számunkra, akik az egyház tagjai vagyunk, hogy biztonságban legyünk napjaink gonoszságától. Mennyei Atyánk azonban nem hagyott bennünket segítség nélkül. Szertartásokat és szövetségeket adott nekünk, amelyek – ha emlékszünk rájuk – biztonságban tartanak bennünket, és segítenek megfelelni azoknak a kihívásoknak, melyekkel utunk során találkozunk.
[1] Edward Stevenson visszaemlékezése. Forrás: Life of Heber C. Kimball, Bookcraft, Salt Lake City, Utah. 446.
[2] Lásd Tan és a szövetségek 84:20.
[3] Lásd M. Russell Ballard elder: hasonlóan az olthatatlan lánghoz. Liahóna, 1999. júl.
[4] Lásd 2 Kir. 22:1–13; 2 Kir. 23:1–3; 2 Krón. 34:1–2, 8, 14–21, 29–33.
[5] Dorothy Marie Young Folk, The Young Family. 293.