Szeresd felebarátodat

Az irgalmas szamaritánus

Amikor a Megváltóról tanulunk és hozzá hasonlóvá válunk, akkor úgy fogunk látni másokat, ahogyan Ő lát másokat és úgy fogunk viselkedni, ahogy Ő tenné.

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként hiszünk Jézus Krisztusban és abban, hogy Ő Isten Fia, a világ Szabadítója és Megváltója, és hogy neki köszönhetően képesek vagyunk legyőzni a bűnt és a halált, és újra Istennel élni. Arra törekszünk, hogy Jézus Krisztus tanítványai legyünk. Ez azt jelenti, hogy követjük Őt és a tanításai szerint élünk. Lukács evangéliumában olvashatunk a két nagy parancsolatról:

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.[1]

Egy törvénytudó azt kérdezte Krisztustól: „De ki az én felebarátom?” Jézus ezután a Biblia talán legismertebb példabeszédét tanította.

Egy zsidó férfi Jeruzsálemből Jerikóba utazott, rablók támadtak rá, majd félholtan az út szélén hagyták. Egy pap járt arra, de nem segített rajta. Egy lévita is elment mellette, de ő sem állt meg segíteni.

Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula. És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki. E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett? Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.[2]

Ballard elder ezt mondta:

Elgondolkodtál valaha azon, hogy a Szabadító miért egy szamaritánust tett meg a történet főhősének? Krisztus idejében jelentős ellenszenv volt a zsidók és a szamaritánusok között. Rendes esetben ez a két csoport elkerülte egymást. A példázat akkor is jó és tanulságos lenne, ha az útonállók kezébe került férfit egy zsidó fivére mentette volna meg. Azonban a zsidók és a szamaritánusok tudatos használata világosan azt tanítja, hogy mindannyian egymás felebarátai vagyunk, és a legélesebb különbségeink -- akár a vallási, politikai és kulturális különbségeink -- ellenére is szeretnünk, becsülnünk, tisztelnünk és szolgálnunk kell egymást.[3]

Szomorú vagyok, amikor olyan egyháztagokról hallok, kiknek szavai vagy tettei olyan hozzáállást jeleznek, mintha ők valamilyen módon felsőbbrendűek lennének másoknál.[4] Mélyen elkeserít, amikor arról hallok, hogy egyháztagok egymással vitáznak és egymást kritizálják az észlelt különbségek miatt. Különösen akkor szomorodom el, amikor olyan egyháztagokkal beszélek, akik úgy érzik, félreértették vagy igazságtalanul ítélték meg őket.

A megfigyelésünk egyoldalú, szűkös és korlátolt. Igazságtalan feltételezésekhez, durva félreértésekhez vezet, melyek veszélyesen befolyásolják a viselkedésünket valakivel szemben vagy a véleményünket valamiről.

Például, a házasságtörő asszonyt helytelenül bírálták azok, akik elítélték. Nekik azt mondta Jézus: „A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.[5]

Testvéreim, mivel egyikünk sem bűntelen, Jézus ezen tanítása nekem azt mondja, hogy egyikünknek sem kellene követ dobnia a másikra. Egyikünknek sem szükséges pletykálkodni, ítélkezni vagy kritikus ujjal mutogatni. Nem tudom megérteni, hogy egyháztagok miért kritizálnak egy másik egyháztagot azért, mert másképp éli meg az evangéliumot. Talán benned is felmerültek már a következő gondolatok:

- „annak a fiatal nőnek túl hétköznapi a vasárnapi öltözéke”

- „annak az ároni papságviselőnek túl hosszú a haja”

- „az a gyermek túl hangos és tiszteletlen. Milyen szülei vannak?!”

- „Mindig elkésik. Nem tudja, hogyan kell az ébresztőórát használni?”

- „Nem értek egyet azzal, ahogy az a család a sabbat napját tölti.”

Ha úgy érzed, hogy ezeknek az egyháztagoknak meg kell mondanod ezeket az érzéseidet, akkor bűnbánatot kell tartanod.

Elder Renlund ezt mondta:

“Nem csupán toleránsnak kell lennünk, míg mások a saját betegségeik legyőzésén munkálkodnak, hanem kedvesnek, türelmesnek, támogatónak és megértőnek is. Míg Isten arra biztat minket, hogy ne adjuk fel a próbálkozást, elvárja tőlünk azt is, hogy másoknak is hagyjunk teret ugyanerre, a saját tempójuknak megfelelően. Az engesztelés még nagyobb mértékben lesz jelen az életünkben, és fel fogjuk ismerni, hogy a vélt különbségek ellenére mindannyiunknak ugyanarra a végtelen engesztelésre van szüksége.” [6]

Ahelyett, hogy a hibákat és a gyengeségeket észleljük, koncentráljunk inkább a pozitív dolgokra. „Keressetek és találtok.” [7] Ahogy Uchtorf elder mondta:

„Ha a hiányosságokat keressük [másokban], akkor bizonyosan meg is találjuk majd ezeket, mivel mindenkiben vannak ilyenek. Másrészről viszont, ha a jót keressük, bizonyosan megtaláljuk, mivel mindenkinek számos jó tulajdonsága is van.” [8]

Isten mindannyiunknak megadta az önrendelkezés ajándékát: azt a képességet, hogy magunk tudjunk választani és cselekedni.[9] Ezzel az ajándékkal jár annak képessége és felelőssége is, hogy elképzelésekről, helyzetekről, és emberekről véleményt alkossunk, de csakis igazlelkű tantételek alapján. Az Úr figyelmeztetett minket, hogy miként ítéljünk meg másokat:

„Mert amilyen ítélettel ítéltek, úgy fognak megítélni benneteket; és amilyen mértékkel mértek, az mérettetik majd ismét nektek. És miért látod meg a szálkát a testvéred szemében, de nem veszed figyelembe a gerendát, ami a saját szemedben van? Vagy hogyan mondod majd a testvérednek: Hadd vegyem ki a szemedből a szálkát! – és íme, gerenda van a saját szemedben? Képmutató, vesd ki előbb saját szemedből a gerendát; és akkor majd tisztán látsz, hogy kivedd a szálkát a testvéred szeméből.” [10]

„Ebben a szentírásrészben az Úr azt tanítja, hogy a másban meglátott hiba gyakran olyan, mint egy aprócska szálka a másik ember szemében, saját hibáinkhoz viszonyítva, amelyek hatalmas gerendák a magunk szemében. Néha mások hibáira összpontosítunk ahelyett, hogy sajátjaink kijavításán dolgoznánk.” [11]

Ahhoz, hogy igazlelkűen tudjunk ítélni, úgy kell látnunk másokat, ahogy Isten látja őket.[12] Ő milyennek látja őket? A mi szerető Mennyei Atyánk nem személyválogató.[13] Minden emberi lény mennyei szülők szeretett lélekfia vagy lélekleánya, és mint ilyenek, isteni természettel és rendeltetéssel rendelkeznek.[14]

„Ő mindenkit hív, hogy jöjjön hozzá és részesüljön a jóságából; és senkit nem utasít vissza, aki hozzá jön, feketét és fehéret, szolgát és szabadot, férfit és nőt; és megemlékezik a pogányokról; és mindegyik egyforma Istennek.” [15]

Ha tudod, hogy te ki vagy, akkor azt is tudod, hogy ki a te felebarátod. Ez jelenti a különbséget! Krisztus tudta, hogy ki Ő. Hitt másokban, mert olyannak látta őket, amilyenekké válhatnak. Amikor a Megváltóról tanulunk és hozzá hasonlóvá válunk, akkor úgy fogunk látni másokat, ahogyan Ő lát másokat és úgy fogunk viselkedni, ahogy Ő tenné.

Különösen akkor legyünk krisztusiak, amikor olyan csodálatos egyháztagokról beszélünk vagy velük érintkezünk, akik valamilyen okból úgy döntöttek, hogy nem hódolnak velünk aktívan a gyűléseinken és nem vesznek részt velünk a programjainkon. Nagyon hiányoznak nekünk! Tilos megítélnünk őket! Egyszerűen nem tudjuk, hogy min mentek keresztül. Nem értjük a helyzetüket és nem látjuk a szívüket. Épp ezért, ahelyett, hogy megítélnénk őket, próbáljuk meghívni és bevonni őket. Imádkozzunk értük. Milyen jelentőségteljes lenne, ha az elderek kvórumai és a Segítőegyletek közösen imádkoznának azokért, akik nincsenek ott velük a gyűléseken! Ez történik az általános felhatalmazottaknál. A gyűlésük elején megemlítik, hogy ki nincs ott és miért. Ezután minden egyes hiányzó tagért név szerint imádkoznak.

A nefiták között végzett szolgálata során az Úr Jézus Krisztus ezt tanította: „Imádkozzatok értük... mert továbbra is szolgáljatok az ilyeneknek; mivel nem tudjátok, talán majd visszajönnek és bűnbánatot tartanak.[16]

Az igazlelkű ítélet tantételéhez szorosan kapcsolódik a befogadás tana. Jézus Krisztus nem csupán a mi Szabadítónk és Megváltónk, hanem mindenki másé is: „Jöjjetek énhozzám ti mind, a földnek szélei.” [17] Ha igaz tanítványok szeretnénk lenni, akkor kegyelmet és szeretetet kell nyújtanunk minden ember felé azáltal, hogy tisztelettel bánunk velük. A múlt hónapban az általános konferencián Elder Renlund ezt mondta:

„Az irgalmasság szeretete azt jelenti, hogy nem csupán Isten nekünk felajánlott irgalmasságát szeretjük, hanem abban is örömünket leljük, hogy ugyanezt az irgalmasságot Isten másokra is kiterjeszti. Mi pedig követjük az Ő példáját. »[M]indegyik egyforma Istennek«, és mindannyiunknak szüksége van lelki kezelésre, hogy segítséget kapjunk és meggyógyuljunk. Az Úr azt mondta: »Ne tartsátok az egyik testet többre a másiknál, avagy egyik ember ne gondolja magát feljebbvalónak a másiknál«. Krisztusinak lenni annyit tesz, mint igazságosan cselekedni, tisztességesen viselkedve Istennel és másokkal is. Az igazságos ember szavaiban és tetteiben is udvarias, és felismeri, hogy a szemléletmódban és a hitben megnyilvánuló különbözőségek nem zárják ki a hamisítatlan kedvességet és barátságot. Akik igazságosan cselekszenek, azoknak nem az jár majd az eszükben, hogy bántsák egymást, hanem az, hogy békében éljenek egymással. Krisztusinak lenni annyit tesz, mint szeretni az irgalmasságot. Akik szeretik az irgalmasságot, azok nem ítélkeznek, hanem irgalmasságot tanúsítanak mások, különösen a kevésbé szerencsések iránt; kegyesek, kedvesek és tisztességesek. Mindenkivel szeretettel és megértéssel bánnak, tekintet nélkül az olyan jellemvonásokra, amilyen a rassz, a nem, a vallási hovatartozás, a szexuális irányultság, a társadalmi és gazdasági státusz, illetve a törzsi, klánbeli vagy nemzetiségi különbözőségek. Mindezeket felülírja a krisztusi szeretet.” [18]

Ugyanezen a konferencián, Elder Cook ezt mondta:

„Mindent magában foglaló tanunkkal az egység oázisa lehetünk, és ünnepelhetjük a sokféleséget. Az egység és a sokféleség nem ellentétek. Nagyobb egységre tehetünk szert akkor, ha segítünk kialakítani a mások bevonásának és a sokféleség tiszteletének légkörét. Miközben örömünket leljük a különféle kultúrákban, magunk mögött kell hagynunk ezek mindazon vonatkozásait, amelyek összeütközésbe kerülnek Jézus Krisztus evangéliumával. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaihoz harsona hangján szól szól a felhívás, hogy igyekezzenek olyan sioni nép lenni, akiknek egy a szívük és az elméjük, és igazlelkűségben laknak.” [19]

Ballard Eldertől idézek:

„Az üzenetünk… a minden férfi és nő iránti különleges szeretetről és az örökkévaló jóllétük iránti törődésről szól…, tudva azt, hogy igazán fivérek és nővérek vagyunk, mert ugyanannak az Örökkévaló Atyának vagyunk a fiai és lányai. Ez a mi tanunk: a befogadás tana. Ebben hiszünk. Ezt tanították nekünk. E tannak köszönhetően a föld összes népe közül nekünk kellene a legkedvesebbnek és legmegértőbbnek lennünk.” [20]

Mint mindenben, Jézus Krisztus a tökéletes példánk mások elfogadására, tiszteletére és szeretetére is. Kövessük Őt, aki azt mondta: „Egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” [21]

Jézus Krisztus szent nevében, Ámen.

 


[1] Lukács 10:27

[2] Lukács 10:33-34,36-37

[3] https://www.churchofjesuschrist.org/study/general-conference/2001/10/doctrine-of-inclusion?lang=eng

[4] Móziás 23:7

[5] János 8:7

[6] https://www.churchofjesuschrist.org/study/general-conference/2015/04/latter-day-saints-keep-on-trying?lang=hun

[7] Máté 7:7, Lukács 11:9, 3 Nefi 14:7

[8] https://www.churchofjesuschrist.org/study/general-conference/2016/04/in-praise-of-those-who-save?lang=hun

[9] Hűek a hithez, 147.

[10] 3 Nefi 14:2-5

[11] Hűek a hithez, 135.

[12] https://www.churchofjesuschrist.org/study/general-conference/2015/10/through-gods-eyes?lang=hun

[13] Apostolok cselekedetei 10:34; Rómabeliek 2:11; 1 Nefi 17:35; T&Sz 1:35

[14]https://www.churchofjesuschrist.org/study/scriptures/the-family-a-proclamation-to-the-world/the-family-a-proclamation-to-the-world?lang=hun

[15] 2 Nefi 26:33

[16] 3 Nefi 18:23, 32

[17] 2 Nefi 26:25

[18] https://www.churchofjesuschrist.org/study/general-conference/2020/10/55renlund?lang=hun

[19] https://www.churchofjesuschrist.org/study/general-conference/2020/10/15cook?lang=hun

[20] https://www.churchofjesuschrist.org/study/general-conference/2001/10/doctrine-of-inclusion?lang=eng

[21] János 13:34–35