„Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt” (1 Mózes 2:2–3).
Már e föld teremtésének kezdetén el lett különítve egy nap, mely a megszentelés és a nyugalom napjaként lett meghatározva.
Később az Úr úgy érezte, világosabb megfogalmazásra van szükség, ezért a következő parancsolatot adta:
„Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt” (2 Mózes 20: 9–11).
További magyarázatra is szükség volt, ezért „szóla az Úr Mózesnek, mondván: Te szólj az Izráel fiainak, mondván: [a]z én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki titeket megszentellek” (2 Mózes 31:12–13).
Az izráeliták nagyon részletes szabályokat kaptak és alkottak a sabbathnapra vonatkozóan, amiért földi szolgálata során a Szabadító kiigazította őket.
A Szabadító kritikával illette az akkori vezetőket, amikor azt mondta: „A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért. Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.”
1831-ben további magyarázat érkezett kinyilatkoztatás formájában, mely így szól:
„És hogy még teljesebb mértékben megtarthasd magad szeplőtlennek a világtól, menj el az imádság házába, és ajánld fel szentségeidet az én szent napomon;
Mert bizony, ez a nap jelöltetett ki számodra, hogy megpihenj munkáidtól, és odaadásodat leródd a Magasságosnak” (T&Sz 59:9, 10).
Nelson elnök kijelentette: „Isten nem szórakozásra vagy mindennapos munkára adta nekünk ezt a különleges napot, hanem a kötelességeinktől való megpihenésre, a testi-lelki megkönnyebbülésre.” (A sabbat gyönyörűség. Liahóna, 2015. május.)
Ezek a tantételek adattak meg nekünk, és a mai próféták pontosították, s újra meg újra elmagyarázták azokat.
Világunk értékei napról napra változnak.
Mostanra sok országban vált a sabbat a kikapcsolódást nyújtó vásárlás és a szórakozás napjává.
Mi, utolsó napi szentekként a világban élünk, és az Úr ismer bennünket. Abban a kiváltságban van részünk, hogy próféták, látnokok és kinyilatkoztatók tanítatnak bennünket, és ellátnak bennünket azokkal a szükséges eszközökkel, amelyek segítenek döntéseink meghozatalában.
Már nem kapjuk meg a Parancsolatok könyvét, hanem tanításokban részesülünk, amelyek által megtanulhatunk helyesen cselekedni.
Felelősséget kell vállalnunk, és meg kell tanulnunk döntéseket hozni!
„Válassz jól, mikor éppen döntened kell;
„Válassz jól, mikor éppen döntened kell;
A jóra a Szent Lélek vezet,
A jóra a Szent Lélek vezet,
És fénye mindig ott ragyog feletted,
És fénye mindig ott ragyog feletted,
Ha bízik benne a szíved.
Ha bízik benne a szíved.
Válassz jól, Válassz jól!
Válassz jól, Válassz jól!
Irányítson a bölcsesség.
Irányítson a bölcsesség.
Válassz jól, válassz jól!
Válassz jól, válassz jól!
Meglátod, megáld majd az ég.” (Himnuszok, 154. sz.)
Meglátod, megáld majd az ég.” (Himnuszok, 154. sz.)
Ebben a csodálatos dalban a „hogyanról” tanulunk, és arról, miként alkalmazhatjuk ezt a tudást életünkben.
Azzal kell kezdenünk, hogy megkérdezzük az Urat, milyen jelet közvetítünk Őfelé, s aztán tanulmányozásra, elmélkedésre, és szívünkből jövő, hittel teli imára van szükség, hogy megérthessük a Szentlélek suttogását.
Bizonyságomat teszem nektek arról, hogy így válaszra leltek majd, és ami még fontosabb, békére leltek ezen a hetedik napon, az Úr napján, mely gyönyörűség lesz számotokra!