Élete utolsó hónapjaiban Joseph Smith próféta gyakran gondolkodott a halottakért végzett helyettes általi szertartások fontosságáról.[1] Mi több, annyira fontosnak tekintette az őseinkért végzett munkát, hogy azt tanította, „az ő szabadulásuk szükséges és elengedhetetlen a mi szabadulásunkhoz, …nélkülünk nem lehetnek tökéletessé – éppen úgy mi sem lehetünk tökéletessé a halottaink nélkül.”[2]
Könnyen átlátható, miként teszi lehetővé a halottainkért végzett helyettes általi munka, hogy tökéletessé váljanak, hiszen nélkülünk nem nyerhetnék el a szabadulásukhoz szükséges szertartásokat. Amit talán már nehezebb megérteni, hogy miként segíthetnek „a halottaink” a mi tökéletessé válásunkban. Habár ez a fogalom egy általános, minden élő ember halottaira tett utalásként is értelmezhető, de lehet egy sokkal személyesebb jelentése is, amely arra buzdít bennünket, hogy találjuk meg, kik „a [személyes] halottaink”, mert ha így teszünk, az segíteni fogja a fejlődésünket.
Őseink megtalálása elhozza az életünkbe Illés lelkét, amely finomít és erősít bennünket. Ezt személyes tapasztalatból tudom. A családom tagjai által már elvégzett kiterjedt genealógiai kutatások következtében valódi kihívássá vált olyan ősöket találnom, akikért elvégezhetők a templomi szertartások. Nemrégiben az egyik barátom, aki szakértő a családtörténeti dolgokban, segített megtalálnom egy korábban hiába keresett őst. Nehezen tudnám leírni, mit éreztem aznap. Miközben előkészítettük a nevét a templomhoz, úrrá lettek rajtam az érzéseim. Úgy tűnt, mintha már nagyon hosszú ideje várna. Éreztem a Lélek finomító hatását. Úgy tűnt, hogy hasonlóan azokhoz, akik Benjámin királyt hallgatták, az én szívem is változik.[3] Jobb ember akartam lenni. Hithű akartam lenni, hogy egy nap majd találkozhassak vele, és megköszönhessem, hogy megérintette az életemet.
Őseink megtalálása úgy is megerősít bennünket, hogy miközben az ő életüket tanulmányozzuk, olyan leckéket tanulunk, amelyek a sajátunkra is érvényesek. 1847 telén Russel King Homer a Winter Quartersben küszködő szentek egyike volt, akik arra készültek, hogy még abban az évben útra keljenek Utah felé Brigham Younggal. A csoport indulása előtt három nappal Heber C. Kimball elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja megkereste Russelt, és egy áldozat meghozatalára kérte. Ennek értelmében Russelnek helyben kellett maradnia, és megkérték, hogy a szekerét, az ökreit és a készleteit adja oda másoknak, hogy ők indulhassanak útnak helyette.[4]
Bizonyosan kihívást jelentett Russel számára végignézni, ahogy mások távoznak az ő dolgaival. Azonban ahelyett, hogy ellenállt volna vagy bosszankodott volna a helyzete miatt, egyszerűen továbblépett, bízva abban, hogy minden a legjobban fog alakulni. Az ezt követő néhány évben szentek ezreinek segített megtenni az utolsó előkészületeket, mielőtt a síkságot átszelve elindultak Utah felé. Végül 1859-ben egy kézikocsis társaság élén végleg visszatért nyugatra, ahol a családjával együtt letelepedett, és ott töltötte élete hátralevő napjait.[5]
Amikor az élet csalódást hoz, vagy olyasminek a megtételét igényli tőlem, ami kihívást jelent, olyankor felidézem az ükapámat, Russel Kinget. Ahelyett, hogy ellenállnék az utamba kerülő kihívásoknak, vagy bosszankodnék miattuk, továbbléphetek, ahogy ő is tette, és bízhatok abban, hogy minden a legjobban fog alakulni. Az ő életének tapasztalatai és tanulságai nagyon is valóságosan segíthetnek jobbá tenni az enyémet.
Nem csoda, hogy Joseph próféta oly gyakran gondolkodott ezen az alapvető tanon. „A halottaink” megtalálása elengedhetetlen a szabadításunkhoz, mert elhozza a Lelket a szívünkbe, és az életünket jobbá tevő leckéket tanít nekünk. E tan azért létfontosságú számunkra, mert „nélkülünk nem lehetnek tökéletessé – éppen úgy mi sem lehetünk tökéletessé a halottaink nélkül.”
[1] Tan és a szövetségek 128:1
[2] Tan és a szövetségek 128:15
[3] Lásd Móziás 5:2
[4] History of Russel King Homer, by William E. Homer, 2015, page 61
[5] Lásd lds.org, Mormon Pioneer Overland Travel