A Mormon könyvében feljegyzettek szerint Moróni kapitány a nefita nép kiemelkedő katonai parancsnoka volt a Kr. e. I. században.[1] Először Alma könyvében történik említés róla, mint „akit főkapitánynak neveztek ki a nefiták felett” (Alma 43:16). A Mormon könyve szerint Moróni „még csak huszonöt éves volt, amikor kinevezték főkapitánynak” (Alma 43:17) a nefiták élére. Kinevezésekor már a küszöbön állt egy háború a lámániták ellen, akiknek a soraiban számos átállt nefita is volt.
A leírás alapján Moróni igazlelkű és hozzáértő katonai parancsnok volt. Éppúgy jellemezte a csatákat megelőző alapos előkészület, mint az, hogy harciasan kiállt a nefiták azon jogáért, hogy a maguk választotta módon kormányozhassák magukat és hódolhassanak Istennek. Kortársai között az eszmei következetességéről és a feddhetetlenségéről volt ismert, valamint arról, hogy mindig készen állt támogatni a szabadság ügyét.
Moróni kapitány forradalmi újításokat vezetett be a nefita harcmodorban a katonai taktikát, a biztonságot és az elővigyázatosságot illetően. Gondot fordított az emberei és a népe védelmére, miközben imádkozott és isteni beavatkozás révén vezette a seregeit. Ő valósította meg többek között azt is, hogy a nefiták testpáncélt készítsenek maguknak. Kémeket küldött a lámániták gyenge pontjainak kifürkészésére, majd a csapatai élén bekerítette az ellenséges seregeket. Az elsődleges célja az volt, hogy megvédje a népét és a jogukat arra, hogy tetszésük szerint hódoljanak Istennek. Ezt a célt végül el is érte, és az eredményessége sok lámánitát tántorított el attól, hogy ismét fegyvert fogjon a nefiták ellen.
A Mormon könyve beszámolója szerint Moróni kapitány arra törekedett, hogy lelkileg erősítse meg a nefitákat, hogy ezáltal felkészültebbek legyenek a lámánitákkal szemben. Alma könyvében azt olvashatjuk róla, hogy „ha minden ember olyan lett volna, és olyan volna, és mindig is olyan lenne, mint Moróni, akkor íme, örökre megrázkódna a pokol hatalma; igen, az ördögnek soha többé nem lenne hatalma az emberek gyermekeinek szíve felett” (Alma 48:17).
Moróni kapitány és a szabadság zászlaja
A legismertebb történet vele kapcsolatban, hogy elkészítette a „szabadság zászlaját”, amikor a lámánita háború után pár évvel egy Amalikiás nevű férfi és a követői azt tűzték maguk elé, hogy megdöntik a bírák általi kormányzás rendszerét, és királyságot vezetnek be helyette. Moróni ekkor annyira felindult Amalikiás árulásán és gonosz befolyásán, hogy szétszakította a saját köpenyét, egy rúdra erősítette, és ezt írta rá: „Emlékeztetőül Istenünkre, vallásunkra és szabadságunkra, és békénkre, asszonyainkra és gyermekeinkre” (Alma 46:12). E zászlóval és szavakkal buzdította a népet a családjuk és a szabadságuk védelmére, míg végül legyőzték a királypárti seregeket, Amalikiás pedig a lámánitákhoz menekült.
Évekkel később Moróni kapitány egy újabb királyságpárti csoporttal került öszeütközésbe, akik el akarták mozdítani a főbírót az ország éléről, hogy királyt állítsanak a helyére. Időközben Amalikiás lámánita seregek élén tért vissza, és megtámadta az ország határához közel eső, védtelenebb nefita városokat. A királypártiak elűzték a fővárosból a főbírót, Pahoránt, ám egyúttal nem siettek a megtámadott városok védelmére sem. Moróni ekkor felkelést toborzott a királypártiak ellen, melynek nyomán a királypártiak vezetője elesett, a követőit pedig elfogták. Eközben Amalikiás egy merényletben meghalt, a nefiták pedig visszafoglalták a városaikat. Moróni kapitány és Pahorán főbíró visszaállította a bírák általi kormányzást.
Moróni ezt követően kiterjedt erődítési munkálatokat végzett a nefiták földjén, majd miután a csapatai parancsnokságát átadta a fiának, végleg visszavonult. Négy évvel később, nagyjából Kr. e. 56 körül elhunyt. Mivel 25 évesen lett főparancsnok, az események időrendje alapján Moróni körülbelül 45 évesen halhatott meg.
Időszerű példa
Moróni kapitány története jelentős szerepet játszik abban, ahogyan az egyház tagjai a háború és az erőszak megkerülhetetlen valóságára tekintenek. Ezzel kapcsolatban ki kell emelni, hogy a Mormon könyve szerint Moróni kapitány és a katonái „nem gyönyörködtek a vérontásban” (Alma 48:23), szigorúan védekező háborút folytattak, Moróni a csaták előtt rendszeresen prófétai útmutatásért folyamodott, és nem tört hatalomra.
Sok más tekintetben is időszerű példaként áll az utolsó napi szentek előtt Moróni kapitány: a fizikai és lelki veszélyekre való fokozatos felkészülésben (lásd Linda K. Burton: Oly módon felkészülve, amilyent még sohasem láttak), a gyenge pontok megerősítésében (lásd Richard G. Scott: Személyes erő Jézus Krisztus engesztelése által), az egyéni önrendelkezés megőrzésében és tevékeny használatában (lásd Robert D. Hales: Az önrendelkezés megőrzése, a vallásszabadság védelme), vagy éppen a nehéz körülmények közepette tanúsított bátorságban (lásd például Ulisses Soares: Igen, győzhetünk, és győzni is fogunk!).
Az utolsó napi szentek számára Moróni kapitányt a bátorsága, hithűsége és előrelátása az olyan szentírásbeli példaképek sorába emeli, mint amilyen Dániel vagy az egyiptomi József.
Források:
Wikipédia: Captain Moroni (angolul)
Linda K. Burton: Oly módon felkészülve, amilyent még sohasem láttak. (2014. októberi általános konferencia.)
Richard G. Scott: Személyes erő Jézus Krisztus engesztelése által. (2013. októberi általános konferencia.)
Robert D. Hales: Az önrendelkezés megőrzése, a vallásszabadság védelme. (2015. áprilisi általános konferencia.)
Ulisses Soares: Igen, győzhetünk, és győzni is fogunk! (2015. áprilisi általános konferencia.)
[1] Néhány évszázaddal később a Mormon könyve utolsó prófétája szintén ezt a nevet viselte.