Mit tanított Jézus Krisztus a bűnbánatról?

Mit tanított Jézus Krisztus a bűnbánatról?

A mormonok – Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai – keresztények, és hisznek abban, amit Jézus a Bibliában tanít a bűnbánatról. Olvasson tovább, ha szeretné megtudni, miért vallják azt a mormonok, hogy a bűnbánat mindannyiunk számára fontos.

Mit tanít az Újszövetség a bűnbánatról?

Amikor Jézus Krisztus a földön volt, elmondott egy példázatot a bűnbánatról. Példázatában együtt imádkozik a templomban a farizeus, aki egy öntelt vallási vezető, és a megvetett vámszedő, vagyis adóbehajtó. A farizeus úgy gondolta, hogy nem szükséges bűnbánatot tartania. Ezt mondta: „Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek” (Lukács 18:11–12). A vámszedő viszont alázatosan imádkozott: „Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!” (Lukács 18:13). Jézus azt tanította, hogy a bűnbánó vámszedő fog megigazulni, nem pedig a farizeus. Jézus azt tanította, hogy „[mindenki, aki] felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Lukács 18:14).

E példázat gyönyörűen foglalja össze a Szabadító újszövetségi tanításait a bűnbánatról. A társadalom, amelyben Jézus élt, az igazlelkűséget a Mózes törvényének való engedelmességen mérte le, ez pedig olyan vallási előírásokat tartalmazott, amelyek a külső megnyilvánulásokra összpontosítottak (lásd Larry Y. Wilson, “The Savior’s Message of Repentance,” Ensign, Feb. 2016, 48). Amikor azonban eljött Jézus Krisztus, Ő egy magasabb törvényt tanított, amely az indítékainkra és a szívünk vágyaira helyezte a hangsúlyt. Jézus azt tanította, hogy a bűnbánatnak több köze van a szívünkben végbemenő változásokhoz, mint ahhoz, ami külsőleg látható. Azt tanította, hogy mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy változzunk és fejlődjünk – hogy bűnbánatot tartsunk – ahhoz, hogy elfogadhatóakká váljunk Isten előtt.

Miben hisznek a mormonok a bűnbánattal kapcsolatban?

Keresztényekként a mormonok abban hisznek, hogy a bűnbánat éppen annyira fontos ma, mint amikor Jézus Krisztus a földön élt. Az egyház egyik vezetője, Larry Y. Wilson elder ezt tanította: „Folyamatosan kell törekednünk arra a belső változásra, amely annak felismeréséből ered, hogy mi is – mindannyian – bűnösök vagyunk. Amikor így teszünk, szívünkben és elménkben eléggé megfogan az alázat ahhoz, hogy lehetővé tegye a további bűnbánatot” (“The Savior’s Message of Repentance,” 50).

A mormonok hiszik, hogy a valódi bűnbánathoz és változáshoz rendszeresen át kell tekintenünk, hogy miben javulhatunk. Wilson elder azt javasolta, hogy rendszeresen kérdezzük meg magunktól: „Vajon türelmetlen, negatív, félelemmel teli, bíráló, énközpontú, uralkodó hajlamú, nemtörődöm, bűnösen vágyakozó, cinikus vagy lusta vagyok?” (“The Savior’s Message of Repentance,” 51). Saját gyengeségeink efféle felmérése ijesztőnek vagy nehéznek tűnhet, de nincs mitől félnünk: már maga az a gondolat is reményteli, miszerint képesek vagyunk változni.

Ráadásul a mormonok nem hisznek abban, hogy a gyarlóságainkat egyedül kellene leküzdenünk. Sőt, keresztényekként a mormonok éppen azt vallják, hogy Jézus Krisztus segítsége nélkül nem lehetséges a maradandó változás és fejlődés. A mormonok hisznek Krisztus újszövetségi ígéretében, miszerint „elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el” (lásd 2 Korinthusbeliek 12:7–10; lásd még Ether 12:27).

Hisznek-e a mormonok a pokolban?

A Biblia és a Mormon könyve egyaránt azt tanítja, hogy akik nem bánják meg bűneiket, el fogják szenvedni a pokol kínjait: „Igen, elragadja őket a halál és a pokol; …és mindazok, akiket ezek megragadtak, Isten trónja elé kell hogy álljanak, és cselekedeteik szerint meg kell hogy ítéltessenek, ahonnan aztán a számukra elkészített helyre kell menniük, méghozzá egy tüzes és kénköves tóba, amely végtelen gyötrelem” (2 Nefi 28:23; lásd még Máté 10:28).

A mormonok azt vallják, hogy a pokol kifejezés két különböző helyszínre utalhat: először is, a várakozás egy ideiglenes helyszínére, ahová azoknak a lelke kerül, „akik bűneikben haltak meg”, és ahol ők a feltámadásra várva részletesebben tanulnak Jézus Krisztusról (lásd T&Sz 138:32); másodszor pedig a külső sötétségnek is nevezett helyre, Sátán és az ő angyalai lakhelyére (lásd Hűek a hithez [2004]. 160.). A mormonok azt vallják, hogy nagyon kevés ember elég gonosz ahhoz, hogy a külső sötétségre ítéltessen.

Keresztényekként a mormonok örvendeznek a Megváltójukban, Jézus Krisztusban, aki az engesztelése és feltámadása által egyaránt legyőzte a halált és poklot. A mormonok hálát adnak azért, hogy Jézus Krisztus lehetővé tette mindannyiunk számára a változást, a fejlődést, és a Mennyei Atyánkhoz való visszatérést, amennyiben bűnbánatot tartunk. Ha többet szeretne megtudni Jézus Krisztusról, a Szabadítónkról, látogasson el a mormon.org oldalra.