Mert úgy szerette Isten e világot

Michael Cziesla elder
Michael Cziesla elder, Németország Területi hetvenes

Az egyik kedvenc személyes hagyományom a karácsonyt megelőző hetekben az, hogy miközben a munkahelyem felé autózom, végighallgatom Georg Friedrich Händel Messiás című művét. Ez az oratórium három részből áll, és a keresztény szabadítástörténetet meséli el, kezdve az Ószövetségben található utalásoktól Jézus Krisztusra, majd folytatva az Ő életével e próféciák beteljesedéseként: a születésével, a kereszthalálával, végül pedig a második eljövetelével. A mű egyik központi darabját Ésaiás 9. fejezetének bizonyos verseire komponálta a szerző. Ezek közül kiemelkedik néhány fontos tantétel, különösképpen a következők:

  1. Mindannyian sötétségben járunk néha – Krisztusban lelünk világosságra

„A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!” (Ésaiás 9:2).

Mindannyian átéljük a sötétség és a kihívások időszakait, és az elmúlt évet igazán egyedi nehézségek jellemezték. Sokan megtapasztalták, milyen átélni a magány érzését és félni a jövőtől. Krisztus születése reményt ad nekünk. Krisztusban világosságra lelünk, még akkor is, amikor körülöttünk minden sötétnek tűnik. Ő a világ világossága, és mindegyikünk személyes világossága is, ha követjük az Ő fényét (lásd Quentin L. Cook elder: Az Úr az én világosságom. Liahóna, 2015. máj. 64.).

  1. Valódi örömre lelünk Jézus Krisztus üzenetében

„Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak” (Ésaiás 9:3).

Néha a munkatársaim és az egyháztagok is megkérdezik tőlem, miért vagyok boldog. Én is átélek kihívásokat az életemben, és nem minden alakul úgy, ahogy vártam vagy szerettem volna. Azonban Krisztus által örökkévaló látásmóddal tekinthetünk a nagynak tűnő kihívásokra, amelyek nagyon máshogy mutathatnak abból a szemszögből szemlélve. Az Ő evangéliuma – az Ő nagy örömhíre – megmutatja nekünk, hogy a sötétséget mindig világosság követi, és hogy az Ő kegyelme elegendő mindannyiunk számára (lásd 2 Korinthusbeliek 12:9). Ez örömmel tölt el.

  1. Krisztusban erőre lelhetünk; Ő választ ad az életünk alapvető kérdéseire

„Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ésaiás 9:6).

Krisztus valóban csodálatos tanácsos. Használjuk ezt az ajándékot, amikor bizonytalanok vagyunk, és próbáljuk meg igazán Őt hallgatni (lásd Russell M. Nelson elnök: Őt hallgasd! Liahóna, 2020. máj. 88.). Ő a mi Szabadítónk és Megváltónk, de nem csak az örökkévalóságra – a mindennapi életünkben is segíteni tud nekünk. Alma ezt így írta le: „[Ő] megy, mindenféle fájdalmat és megpróbáltatást és kísértést szenvedve el; …és magára veszi a gyengeségeiket, hogy bensője irgalommal telhessen meg, …hogy a test szerint tudhassa, hogyan segítse meg népét a gyengeségeik szerint” (Alma 7:11, 12). Mindig támaszkodhatunk Krisztusra!

  1. Krisztus a Békesség Hercege; Ő kellene, hogy a középpontban álljon ezen a karácsonyon

„Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké.” (Ésaiás 9:7).

Krisztus a Békesség Hercege. Amikor tevékenyen törekszünk az Ő békéjére az otthonunkban a karácsonyi időszak során, a karácsonyunk nem csupán csodálatos lesz, hanem lelki erő forrásává is válik.

Uchtdorf elder élénk képet festett erről a tantételről: „Néha úgy tűnik, hogy a tökéletes karácsonyi időszak megteremtésére irányuló erőfeszítéseink olyanok, mint egy menet Jenga – tudjátok, ez az a játék, amelyet fából készült apró tömbökkel játszanak, amelyek bizonytalanul egymásra rakva tornyot alkotnak. Amikor igyekszünk növelni a torony magasságát, akkor kihúzunk egy fatömböt, hogy felhelyezhessük a törékeny építmény tetejére.

E fatömbök mindegyike az oly hőn áhított tökéletes karácsonyi események jelképe. A gondolatainkban él egy kép arról, hogyan nézzen ki minden – tökéletes fa, tökéletes kivilágítás, tökéletes ajándékok és tökéletes családi összejövetelek. Talán még az elmúlt karácsonyok valamely varázslatos pillanatát is újra szeretnénk alkotni – ha nem tökéletes, már nem is jó.

Idővel valami kellemetlen történik – a fatömbök meginognak, a függöny lángra kap, a pulyka odaég, a pulcsinak rossz lesz a mérete, a játékokhoz nincs elem, a gyermekek veszekednek, a nyomás növekszik – és a tökéletes karácsony, amelyet elképzeltünk, a varázslat, amelyet megalkotni kívántunk, összeomlik körülöttünk. Ennek eredményeképpen a karácsonyi időszak gyakran a feszültség, a szorongás, az idegesség és akár a csalódás időszaka.

Ám ha hajlandóak vagyunk megnyitni a szívünket és az elménket a karácsony lelkülete előtt, észrevesszük majd, hogy csodálatos dolgok történnek körülöttünk, amelyek ráterelik vagy visszaterelik a figyelmünket arra, ami fenséges. Ez általában egy apró dolog – elolvasunk egy szentírásverset, meghallunk egy szent karácsonyi dalt, és talán először valóban odafigyelünk a szavaira, vagy tanúi leszünk a szeretet egy őszinte megnyilvánulásának. Valamilyen módon a Lélek megérinti szívünket, és látjuk, hogy a lényegét tekintve a karácsony sokkal biztosabb és időtállóbb, mint az élet megannyi apró-cseprő dolga, amelyekkel túl gyakran öltöztetjük díszbe” (Elder Dieter F. Uchtdorf, “Of Curtains, Contentment, and Christmas”, Christmas Devotional 2011.).

A karácsonyhoz társított különleges élmények mindegyike Isten irántunk tanúsított szeretetének megnyilvánulása, amelyet újra és újra érezhetek, különösképpen a karácsonyi időszakban:

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16).

Emlékezzünk idén és ebben a karácsonyi időszakban arra, ami a leginkább számít: a szeretetre, melyet Isten mindegyikünk iránt tanúsít!

Jézus Krisztus születése, halála és feltámadása