A családi összejöveteleinken mindig előkerül egy társasjáték: a Monopoly. Az élet is néha olyan, mintha Monopolyt játszanánk. Egy nemrégiben tartott családi eseményen a feleségem, Ailsa megkérdezte tőlem: „Miért vagy mindig olyan boldog, amikor ezt az idegesítő játékot játszod?” A válaszom egyszerű: a játékkal járó veszély az, amit élvezek, nem pedig a győzelem vagy a vereség.
A játék ötletének állítólagos(1) szülőanyja, Lizzie Magie skót bevándorlók lánya volt. Az élet játéka nevet adta neki abból a meggondolásból, hogy képzeletben saját bőrén tapasztalhatta meg, milyen érzés a vagyon felhalmozása, illetve elvesztése. A játékot a kvékerek tették népszerűvé, akik felbecsülhetetlen értékűnek találták abban, hogy új megvilágításban mutassák be a kapitalizmust. Charles Darrow sikerrel dobta piacra, és milliomos lett. Az élet fonákja, hogy Lizzie semmit nem kapott.
Jézus Krisztus keresőiként életünk játéka az Ő megtalálása körül forog.(2) Jézus Krisztust keresni kiváltság, ha megértjük, hogy Ő kikövezte számunkra az utat, melyen megtaláljuk Őt és hasonlóvá is válunk Hozzá. Rájöttem, hogy ha hálás sáfár vagyok, az mindent megváltoztat számomra az Őhozzá vezető utamon.
A családi nevünk egy régi skót udvari címből – Skócia főudvarmestere – származik. A Stewartok szolgai szerepe végül elvezetett oda, hogy királyok nemzedékévé váltak (Stuart-ház). Hasonlóképpen, Jézus Krisztus keresőiként mi is szolgák vagyunk, akik Jézus Krisztus engesztelése által megszentelődtünk, hogy hasonlóvá váljunk Hozzá.
A családi mottónk így szól: virescit vulnere virtus, ami annyit tesz, a sebek bátorságot szülnek. Tapasztalatom szerint a bátorságom akkor a legerősebb, amikor sáfárként értem, hogy miben rejlik a valódi célom és hatalmam.
Egy kinyilatkoztatás, amelyet Joseph Smith próféta 1831-ben kapott az Ohio állambeli Kirtlandban, a sáfárság jelentőségével foglalkozik: „És bizony, e dologban bölcsen cselekedtetek, mert az Úr minden sáfár kezétől megköveteli, hogy elszámoljon sáfárságával, az időben és az örökkévalóságban is.”(3) Ez az elszámoltathatóság központi szerepet játszik a hűséges sáfároknak tett végső ígéretben. Aki tehát „hű és bölcs szolga, …[azt Ő] minden jószága fölött gondviselővé teszi”(4).
A Monopoly játékhoz hasonlóan a jó sáfár ellentéte a hálátlan tulajdonos. A tulajdonlás úgy határozható meg, hogy az a legfontosabb számomra, amit birtoklok.(5) A sáfárság viszont azt jelenti, hogy az számít nekem leginkább, hogy ki adta nekem vagy bízta azt a gondjaimra.(6) Az, ahogyan az élet játékában veszünk részt, sorsfordító lehet, amikor megértjük, hogy kit szolgálunk, és amint megpróbálunk javítani az élet nagy játéktábláján tett utazásunk eseményein (a kockázatokon).
A Monopolyhoz hasonlóan – az öröm, amikor megvásárolod a tekintélyes Park lane kártyáját, vagy épp az ellenkezője, amikor egy meglepetéskártya lesújtó fordulatot hoz, vagy ha az összes pénzedet elveszíted egyetlen dobással – az élet játéka is hoz jót és rosszat, boldogságot és szomorúságot egyaránt. Pál apostol kihangsúlyozta, milyen hozzáállásra van szükségünk ahhoz, hogy kivételes sáfárokká váljunk: „Mindenben hálákat adjatok”(7).
Hálás sáfárként életünk nagyobb értelmet nyerhet, mint bármi, amit a világ kínál. Életünk szó szerint Isten dicsőségének vászna lehet, hisz, amint Dávid írta a zsoltárokban, Isten mindennek a birtokosa: „Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.”(8)
Arra kérlek benneteket, legyetek hálás sáfárok, miközben az élet eme kihívásokkal teli játékát játsszátok. Ha hithűek vagyunk, akkor a Jézus Krisztusba és a nekünk tett ígéreteibe vetett remény támaszként szolgál bennünket.
„…[Ő] minden jószága fölött gondviselővé [tesz minket].”
Jézus Krisztus nevében, ámen.
Jegyzetek:
- The New York Times, Monopoly’s inventor: The progressive Who didn’t pass go (2015).
- Ether 12:41.
- Tan és szövetségek 72:3.
- Máté 24:45–47.
- Oxford Dictionary (ownership)
- Merriam-Webster Dictionary (Stewardship)
- 1 Thessalonikabeliek 5:18.
- Zsoltárok 24:1.