A COVID-19 járványt követően nyáron lassan újra nyitni kezdtek a területünkön lévő országok. Ez az év sokak számára nehéz volt. Együtt gyászolunk azokkal, akik drága családtagokat és barátokat veszítettek el. Némelyek az állásukat veszítették el, másoknál pedig esetleg még mindig fennáll ennek kockázata. Hatalmas szükség van a szolgálattételünkre, így biztosítva, hogy mindenkinek a szükségletei ki legyenek elégítve.
Bármivel küszködjünk is, Mennyei Atya mindig törődik velünk, és tudja, milyen megpróbáltatásokon igyekszünk felülkerekedni, legyenek azok bármily nehezek is. A jól ismert himnusz alábbi sorai jutnak eszembe:
Ha az élet vihara sodor téged,
Ha úgy tűnik, minden remény elveszett,
Számold áldásaid, vedd őket sorra,
Meglátod, mily sokat tett érted Urad.1
Gyakran a megpróbáltatásainkon keresztül erősödünk meg. Ennek tudata azonban talán nem nagyon vigasztal minket akkor, amikor a küszködésünk bugyraiban vagyunk. Russell M. Nelson elnök az idei áprilisi általános konferencián azt kérdezte tőlünk: „Hogyan tudunk elviselni ilyen megpróbáltatásokat?” Majd így folytatta: „Az Úr azt mondta nekünk, hogy »ha fel vagytok készülve, akkor nem fogtok félni«2.” Nelson elnök azt is kihangsúlyozta – és szokásához híven fel is kért bennünket –, hogy törekedjünk „kiemelkedő lelki élmény[ekre]”, melyeket meg is ígér nekünk, amikor „kifejezésre juttatjuk mély hálánkat az Atyaisten és Szeretett Fia iránt”3. A hála még a legmélyebb megpróbáltatásainkban is a legyőzésük kulcsa lehet.
A Szabadítónak köszönhetően nem csupán ki tudunk tartani, hanem le is tudjuk győzni a megpróbáltatásainkat, és azt az ígéretet kaptuk, hogy jobb idők várnak ránk. A Szabadító mindannyiunkat név szerint, személyesen ismer, és mindig készen áll segíteni nekünk, hogy végül győzedelmeskedjünk. Ebben teljesen biztosak lehetünk. El fog jönni az a nap, amikor mély hálával tekintünk vissza, és látjuk, milyen gazdagon megáldattunk, és hogyan lettünk elvezetve ahhoz, ami pontosan nekünk való volt.
Lighten Up című könyvében Chieko N. Okazaki nővér említést tesz egy holland testvérpár, Corrie és Betsie Ten Boom történetéről, akik buzgó katolikusok voltak, és a második világháború idején zsidókat bújtattak az otthonukban. Elfogták és koncentrációs táborba helyezték őket, egy zsúfolt barakkba, melyben nyüzsögtek a bolhák. Betsie ezt olvasta fel a Bibliájából, melyet nem koboztak el tőle: „Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok…”
Később, amikor együtt imádkoztak, Betsie így imádkozott: „Köszönjük a bolhákat…” Corrie ezt mondta: „Kizárt, hogy akár Isten is hálássá tudjon tenni engem a bolhákért!” „Mindenben hálákat adjatok – idézte Betsie. – Nem azt mondja, hogy »minden kellemes dologban«.” Ez a két testvér nagyobb függetlenséget élvezett a barakkjában, és aztán meg is tudták, hogy miért. Az őrök azért nem voltak hajlandóak bemenni a szobájukba, mert nyüzsögtek benne a bolhák. 4
A hálás életszemlélethez szükségszerűen hozzátartozik a Szabadító iránti legmélyebb szeretetünk és odaadásunk, valamint az, hogy maradandóan hálásak vagyunk az örök élethez vezető szövetséges ösvényért, melyet Ő tett lehetővé számunkra. Talán nem érezzük magunkat érdemesnek arra, hogy mennyei segítséget kapjunk, de a Szabadító nem csupán úgy tekint ránk, amilyenek most vagyunk, hanem az Ő szerető módján annak megfelelően áld meg minket, amilyennek örökkévaló szemszögből lát minket. „Jézus Krisztus és az Ő engesztelése az a menedék, amelyre mindannyiunknak szüksége van, függetlenül az életünkben tomboló viharoktól.” 5
Mindannyiunktól azt kérem, hogy legyen hálás az életszemléletünk, és figyeljük meg, hogyan visz ez minket közelebb a Szabadítónkhoz, Jézus Krisztushoz, és segít nekünk legyőzni az élet kihívásait.
Hivatkozások
1. Himnuszok, 241. sz.
2. Tan és szövetségek 38:30.
3. Russell M. Nelson: Nyitóüzenet. 2020. áprilisi általános konferencia.
4. Corrie Ten Boom, The Hiding Place, Bantam Books, 1971, pp. 197-99 and 208-9
5. Ricardo P. Giménez elder: Menedékre lelni az élet viharai elől. 2020. áprilisi általános konferencia
