Gondoljunk csak arra a sok nagyszerű igazságra, melyet Mennyei Atyánk az evangélium visszaállítása óta tudatott gyermekeivel, különösen az utóbbi jó néhány évben kapott kinyilatkoztatásokra.
Szeretném, ha egy pillanatra belegondolnánk az ezekhez a kinyilatkoztatásokhoz kapcsolódó áldások összességébe. Ezekre gondolva nem érzünk-e hálát és szeretetet azért az iránymutatásért, melyet ebben az utolsó adományozási korszakban kapunk a prófétáinktól?
Vajon mindannyian éreztünk már e kinyilatkoztatásokból adódóan változást a szívünkben?
A Szabadító valóban arra inspirál minket, hogy erősítsük meg az Őbelé vetett hitünket, kössünk szövetségeket, és maradjunk a tanítványság ösvényén.
A kapott kinyilatkoztatások mindannyiunkat arra emlékeztetnek, hogy keljünk fel, és szolgáljunk magasztosabb, szentebb módon.
E kinyilatkoztatásokra összpontosítva elsődleges fontosságúvá válik a bűnbánat és az, hogy valódi szolgálattevőkké, eszközökké váljunk az Úr kezében. A prófétánk követésének és ezen igazságok alkalmazásának következtében a hit szentélyeivé és az evangéliumi tanulás olyan központjaivá tesszük az otthonainkat1, ahol az Úr lesz a tanítónk.
Örökké hálás leszek azokért, akik természetes módon végeztek szolgálattételt és osztották meg a visszaállított evangéliumot a feleségemmel, tizennégy éves korában. Ő elfogadta a Krisztus követésére szólító hívást, és a spanyolországi Málagában megkeresztelkedett.
Mivel szolgálták őt a barátai, akik fiatalkorában segítettek neki közelebb kerülni Krisztushoz, megtudta, hogy a másoknak végzett szolgálattétel részét képezi a saját bűnbánatunk folyamatának. Így fordítjuk Isten és az Ő gyermekei felé a szívünket. Néhány évvel a keresztelkedése után teljesen egyedül elutazott a svájci templomba, hogy szolgálja a fátyol másik oldalán lévőket. Zollikofenben találkoztunk össze, és itt is pecsételtek minket egymáshoz az időre és az örökkévalóságra.
Családként kiváltságnak érezzük annak lehetőségét, hogy ebben az izgalmas adományozási korszakban élhetünk, amikor otthon mindannyian azon igyekezhetünk, „hogy tegyük jobban a dolgunkat és legyünk mi magunk is jobbak”2.
Egyéni helyzetünktől és attól függetlenül, hogy házasok, egyedülállóak, elváltak vagy özvegyek vagyunk, avagy kihívásokkal teli körülmények közepette találjuk magunkat, mindannyian bűnbánatot tarthatunk és követhetjük Krisztust. A valódi bűnbánat Krisztusra és az Ő megváltó hatalmára összpontosít. Ez egy személyes dolog Őközte és miköztünk.
Miként az Úr szól a prófétánkhoz, úgy hozzánk is szól, és egyénileg meggyógyít minket. Megmutatja nekünk az utat, és könnyebbé teszi a terheinket, ha hallgatunk Őrá, ha Őhozzá fordulunk, ha követjük Őt, és a bűnbánat mellett döntünk.
Ezt téve és Krisztus engesztelésével élve elkezdünk még inkább megtört szívvel és töredelmes lélekkel fordulni az Úrhoz. Ez jelenti a megtérést. A bűnbánó lélek megtért lélek, és a megtért lélek bűnbánó lélek.3
A bűnbánat az Úrtól kapott folyamat a növekvő lelki erő és öröm – az Őbenne való megváltás örömének – elnyerésére.4 Ő azt akarja, hogy változzunk – váljunk kevésbé olyanná, mint a természetes ember5, és egyre inkább olyanná, amilyen Ő6.
Az ima, a szentírások tanulmányozása, a családi est, valamint a Jöjj, kövess engem! lényegi tartóoszlopai egy olyan környezet megteremtésének, mely bűnbánatra és arra ösztönöz minket, hogy tartós örömre és boldogságra leljünk.
Ezek az erőfeszítések megnyitják a menny kapuját, személyes kinyilatkoztatást, valamint a mindennapos bűnbánat vágyát árasztva ki azon. Nem csupán úgy döntünk majd, hogy egyetlen cselekedettel abbahagyunk egy nagy bűnt, hanem ez az elménk teljes megváltoztatásához vezető személyes utazás kezdete. Ha életünk középpontjába helyezzük a Szabadítót, azzal elkezdjük a teljes szívbéli változás folyamatát. Áldjon meg minket az Úr, és segítsen a Szentlélek tanúságtételével, hogy személyes megerősítésre leljünk az Úr ezen utolsó napokban adott kinyilatkoztatásaira, bűnbánatot tartsunk és kövessük Őt.
1+2 Lásd Russell M. Nelson: Példás utolsó napi szentekké válni. Liahóna, 2018. nov.
3+4 Lásd Russell M. Nelson: Bűnbánat és megtérés. Liahóna, 2007. máj.
5 Lásd Móziás 3:19.
6 Lásd 3 Nefi 27:27.