Tavasz idején abban a kiváltságban van részünk, hogy megünnepelhetjük a húsvétot, amikor – legalábbis az északi féltekén – a tél elmúlt, és a levegőben érezni a melengető tavaszt. Az újjászületés és az új kezdetek ideje ez az élet minden területén.
Újra felkérünk benneteket, hogy váljatok lelkileg és fizikailag önellátóvá. Jézus Krisztus evangéliuma a lelki és a fizikai önellátást is tartalmazza.
„Az önellátás az a képesség, elkötelezettség és törekvés, hogy gondoskodjunk saját magunk és a családunk lelki és fizikai szükségleteiről. Önellátóvá válva az egyháztagok sokkal inkább képesek lesznek szolgálni másokat, és törődni velük.
Az egyháztagok felelősek a saját lelki és fizikai jólétükért. Megkapták az önrendelkezés ajándékát, azt a kiváltságot és kötelességet, hogy meghatározhatják saját életpályájukat, megoldhatják saját problémáikat, és törekedhetnek arra, hogy önellátóvá váljanak. Az egyháztagok mindezt az Úr sugalmazásával és saját kezük munkájával teszik meg.”1
Hogyan válhatok fizikailag önellátóvá?
Tanuljuk meg a munka értékét és áldásait
„Ismerjük fel, hogy a munka kiváltsága ajándék, a munkára való képesség áldás, és a munka szeretete siker.”2
Életünkben a munka értéke elengedhetetlen ahhoz, hogy megtanuljuk azokat a leckéket, melyek tartós boldogságot és növekedést hoznak. Nagy családban nőttem fel, ahol a munka alapelvén nevelkedtünk. A talaj vetésre való előkészítésétől és felszántásától kezdve odáig, hogy miképpen vessük el a magokat, hogy mindennap öntözni és gyomlálni kell a növekedés időszakában, az aratástól a befőzéssel vagy fagyasztással való eltárolásig. És ez csak a nyár volt.
A szüleim állandóan ott voltak velünk és biztattak, hithűen tanítottak és együtt dolgoztak velünk. Soha nem kértek olyat, amit ők maguk ne tettek volna meg. A családban a munka áldása magába foglalta a kreatív munkavégzés és a jól végzett munka izgalmát, miközben olyan hasznos készségekre tettünk szert akkorra és a jövőre nézve, szolgálatot végeztünk másoknak, megértettük a munkára és teljesítményre vonatkozó elvárásokat, és önfegyelmet tanultunk.
A tanulási lehetőségek adta előnyök
Egy évvel az óvoda előtt elvárták tőlünk, hogy meg tudjuk kötni a cipőfűzőnket, hogy le tudjuk olvasni az időt a kerek óralapról, hogy megjegyezzük a címűnket és telefonszámunkat, és hogy gyakoroljuk az oviba vezető utat. Az iskolai évek alatt arra buzdítottak, hogy hozzuk ki magunkból a legjobbat az iskolában, és a szüleink mindig a bennünk rejlő lehetőségekhez mértek bennünket. Mindig tanultunk.
A csodát hit előzi meg
„Az Úr igenis segít, ha hozzá fordulunk a szükség idején, különösen, amikor elkötelezzük magunkat a munkája iránt, és megtesszük az akaratát. Ám az Úr csak azoknak segít, akik hajlandók magukon is segíteni. Elvárja a gyermekeitől, hogy amennyire csak tudnak, legyenek önállóak.”3
Az önellátási tanfolyamot nemrégiben elvégző tanuló felidézte a saját hittel és cselekvéssel teli utazását:
„Elkezdtem a gyakorlatba átültetni mindent, amit tanultam, például az időm bölcs felhasználását is. Most már érzem, hogy egyénként fontos vagyok, és képes vagyok olyan dolgok megtételére, melyeket nem is gondoltam volna korábban.
Mindennap olvasom a szentírásokat, és teljes szívből imádkozom – tudom, hogy fontos vagyok Mennyei Atyámnak. Olyan dolgok kezdtek történni velem, melyeket soha nem is gondoltam volna. Hihetetlen volt. Olyan volt, mintha valaki vezetett volna az álláskeresésemben. Nem voltak gondjaim a nyelvvel sem.
Mikor bemutatkoztam egy nőnek, aki dadust keresett a lánya mellé, amint beléptem az ajtón, a kislány megölelt és megpuszilt. Az egész interjú alatt végig mellettem volt, és ezért meg is kaptam az állást. A férje épp most segít nekünk állást találni a fiamnak.
Azóta még egy ember ajánlott nekünk munkát. Egy nőtestvér az egyházban segített lakást találnom. Életemben először olyan dolgokat teszek, melyekre előtte nem volt lehetőségem. ” 4
A fizikai önellátás kifejlesztése során igyekszünk fenntartani az egészségünket a rendszeres sportolással, a tápláló ételek fogyasztásával és a megfelelő testi ápoltsággal. A kereteinken belül élünk és takarékoskodunk, elkerülve az adósságot. Az önellátó ember böjtöl és örömmel adományoz nagylelkű böjti felajánlást.
A tökéletesség felé vezető ösvény megköveteli, hogy minden egyes nap az evangélium szerint éljünk. A fizikai önellátásra való törekvés pedig Jézus Krisztus evangéliumának minden tantételét alkalmazza. Imádkozom, hogy az eljövendő hónapok és évek folyamán mindannyian így tegyünk.
(1) 2. kézikönyv, 6.1.1.
(2) David O. McKay, Pathways to Happiness (1957), 381.
(3) L. Tom Perry elder, Ensign, 1991. október
(4) Lásd még T&Sz 60:13; 130:20–21.