Fizikai önellátásunk fejlesztése

Területi vezetőségi üzenet

Fizikai önellátásunk fejlesztése
Christopher Charles elder, Nagy-Britannia Területi hetvenes

Az Egyesült Királyságban április 6-a az új adóév kezdete. Így aztán nyugalmazott pénzügyi tanácsadóként e dátum számomra messze nem csak lelki jelentőséggel bír. Emlékszem, milyen előkészületek kellettek ahhoz, hogy a lehető legoptimálisabb keretek közé szorítsuk az ügyfelek adókötelezettségeit, és megbizonyosodjunk arról, minden készen áll az új adóévre. Folyamatos eljárás volt ez, mely egész éven át zajlott, és összpontosított erőfeszítést igényelt – vagyis felkészülést.

Éppen így a fizikai önellátás is felkészülést igényel, és nem csupán egyszeri folyamat. Bárcsak elég lenne évente egyetlen alkalommal keményen edzeni, aztán egészen a következő évig elfeledkezni róla!

De nem lehet! A fizikai önellátás – azon képességünk, hogy gondoskodjunk magunkról, a családunkról és másokról – egy egész élet munkája. Kemény munka, ima, tanulmányozás és elmélkedés szükséges hozzá. Eltökéltség, s talán leginkább hit és önuralom kell hozzá.

Ebben a cikkben a fizikai önellátás egyik részéről, a személyes pénzügyekről szeretnék szót ejteni.

Hallottuk, hogy „ha fel vagytok készülve, akkor nem fogtok félni”[1]. A hit abból származik, hogy hallgatunk a vezetőinkre és bízunk a sugalmazott ítéleteikben. A tanácsuk például az, hogy kerüljük az adósságot (vagy kerüljünk ki gyorsan belőle) úgy, hogy a lehetőségeinkhez mérten élünk, fizetjük a tizedünket és a böjti felajánlásunkat, hogy az Úr megnyithassa a mennyek ablakait számunkra.[2]

Sok pénzügyi nehézségekkel küzdő egyháztagnak adtam már tanácsot. Kicsit hasonlít ez a fogyókúrához. Az emberek erős elhatározással vágnak bele, de olyan gyorsan feladják, hogy az eredményeknek esélyük sincs megmutatkozni. Kevesen alkalmazzák a nekik tanított tantételeket elég sokáig ahhoz, hogy azok működjenek is. „Kemény dolgokat jelentettél ki nekünk, keményebbeket, mint amit el tudunk viselni.[3]

Az egyik kisvállalati ügyfelem egészen szépen teljesített, az igazgató viszont a tanácsom ellenére vett egy 70 000 font értékű BMW-t. Hiszen a szomszédjának is ilyen van! Elmondtam neki, hogy nagyon hamar ráun majd az autóra, azonkívül pénzügyileg nagyon rossz döntés volt. Hamarosan fel is hívott.

 „Igazad volt, Chris – mondta. – Egy vasdarab az egész, most viszont nem tudjuk kifizetni a tartozásainkat ebben a hónapban.”

A cég tönkrement, a tragédia pedig az volt, hogy mindez elkerülhető lett volna.

Igyekszünk fenntartani magunkról egy képet azzal, hogy a másokban rólunk élő kép alapján költekezünk!  Úgy hívom ezt, hogy „másoknak vásárolunk”. A kevélység, az ego – vagy hívjuk, aminek akarjuk – súlyos következményekkel járhat.

Hasonlítsuk össze a fenti esetet „Zsugori Nick” történetével, aki Portugáliából Angliába költözött, hogy munkát találjon. Húszas éveiben járt, és nős volt. Én intéztem az első jelzáloghitelét. Keményen dolgozott, az ismerősei viszont szűkmarkúnak tartották, vagyis zsugorinak. Nem vitte szórakozni a feleségét, nem mentek nyaralni, sohasem vett neki ajándékot. Csak dolgozott, dolgozott és dolgozott.

Néhány éven belül kifizette a hitelét, és elég pénzt gyűjtött össze, hogy visszamenjen Portugáliába, építsen egy családi házat és két másik lakást, melyeket kiadott. Mikor legutóbb hallottam róla, épp egy újabb vállalkozásba fogott. „Zsugori Nick” egyáltalán nem volt zsugori! Volt egy álma, célokat tűzött ki, és áldozatot hozott a családja biztonsága érdekében. Csak azt vette meg, amire szüksége volt; a vágyainak várni kellett.

Mi a helyzet velünk? „Másoknak vásárolunk”? Vagy elég türelmesek vagyunk ahhoz, hogy csak a legszükségesebbek miatt vegyünk fel hitelt – mondjuk a tanulmányok, a lakásunk és egy szerény autó miatt –, és azokat is igyekszünk gyorsan visszafizetni? Fizetnünk kell a tizedünket és a böjti felajánlásainkat.  Bizonyságomat teszem, hogy az Úr áldásai valóságosak, és bővelkedni fogunk, ha engedelmesek vagyunk. Ezt személyes tapasztalatból tudom.[4]

Ha fél lábbal még azon anyagi javak világában állunk, melyeket nem engedhetünk meg magunknak, akkor gyorsan húzzuk vissza a lábunkat! A kölcsönöknek csak az említett legszükségesebbekre szabad korlátozódniuk, még akkor is, ha a kanapédat már rég le kellett volna cserélni. Döntsd el, mit akarsz, tűzz ki célokat és készíts tervet a vágyaid elérésére megfelelő pénzkezelés által. Imádkozz és dolgozz rajta. Ezek a siker hozzávalói!



[1] T&Sz 38:30

[2] Lásd Malakiás 3:10

[3] 1 Nefi 16:1