Feltámadását követően a Szabadító meglátogatta és tanította apostolait. Negyven napon át mutatta meg magát nekik, és Isten királyságáról tanította őket. Mily csodálatos lehetett az együtt töltött idő! Ez idő alatt elmondta nekik azt is, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak addig, amíg felruháztatnak hatalommal a magasságból. Megígérte nekik, hogy hamarosan meg lesznek keresztelve a Szentlélekkel. Micsoda lezáratlan befejezésben volt részük! Feltehetően óriási várakozással tekintettek erre az eseményre, amelynek hamarosan be kellett következnie.
Miután Jézus megáldotta a csoportot és távozott, az apostolok nagy örömmel tértek vissza Jeruzsálembe, és a várakozás nagy részét a templomban töltötték. Nagyszerű módja volt ez a lelki felkészülésnek a közelgő Szentlélek általi keresztelésre, valamint az azt követő eseményekre.
Az apostoloknak mindössze a pünkösdnek is nevezett zsidó hálaadási lakomáig kellett várniuk, amely a pészah után ötven nappal érkezett el. Amikor összegyűltek, egy erős szélhez hasonló hang támadt, amely betöltötte a házat. „És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.” Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és nyelveken kezdtek szólni.
A Szentlélek e kiáradása volt a lelki kezdet az első szentek számára. Röviddel ezután számos lelket megkereszteltek, és az apostolok csodákat tettek. Az új szentek összhangban éltek együtt, segítve a rászorulókat, és gyakran mentek közösen a templomba.
A visszaállított egyház történelme során gyakran láttuk a Szentlélek kiáradását, amely megerősítette a szenteket. Ami ennél is fontosabb, számos egyháztagnak csodálatos lelki élményekben volt része a templomok felszenteléséhez kapcsolódóan. A legismertebb és legkülönlegesebb lelki kiáradás akkor történt, amikor a Kirtland templomot szentelték fel 1836-ban. E felszentelést megelőzően az egyháztagok számos áldozatot hoztak, időt és pénzt ajánlva fel ennek a különleges első – és ma is álló – templomnak a felépítésére. A szenteket arra is megkérték, hogy lelkileg készítsék fel magukat a templom felszentelése előtt.
Nagy örömömre szolgált, hogy átélhettem a Koppenhága templom felszentelését 2004-ben. A felszentelést megelőzően – sok más egyháztaggal együtt – részt vettem a több ezer látogatónak szervezett nyílt napokhoz kapcsolódó összes gyakorlati teendőben. Az előkészületek során, valamint a látogatók felszentelés előtti körbevezetésekor szerzett felemelő élmények olyan különleges eseménnyé tették magát a felszentelést, ami hatással volt az egyháztagokra, és arra ösztönözte őket, hogy gyakran eljöjjenek a templomba szolgálni és érezni a Lelket.
Miután az ember megtapasztalja, hogy milyen eltelni a Szentlélekkel, ebből fakadóan általában vágyat érez ismét elköteleződni az iránt, hogy az Úrhoz közelebb éljen. Fakadhat belőle továbbá egy erősebb elköteleződés és ösztönzés a jó megtételére és mások megsegítésére. Akár egy még erősebb szeretet és türelem is egymás iránt.
Szerencsére nem kell olyan nagy eseményekre várnunk, mint egy templom felszentelése, egy apostoli látogatás, különleges konferenciák stb., mielőtt a Szentlélek kiáradását vagy megújulást éreznénk. A személyes tapasztalatom az, hogy hetente érezhetem a lelki új kezdetet az egyházi gyűléseken és az úrvacsoravételkor, miután a hetemet a szentírások tanulmányozásával – gyakran a Jöjj, kövess engem! kézikönyvvel kiegészítve – és mások szolgálatával töltöttem.
Nagyon szerencsés vagyok, amiért egy templom közelében élek. Amikor eljövök oda, emlékeztet az élet egész értelmére, és minden a helyes megvilágításba kerül. Lehet, hogy nincsenek olyan élményeim, mint a szenteknek a kirtlandi felszenteléskor, de a templomban jelen lévő különleges lelkiség segít, hogy lelkileg fogékonyabb legyek érezni a Szentlélek jelenlétét, ahogyan a korai szentek is pünkösd napja előtt.
