Nemrégiben olvastam egy kitalált történetet két testvérről, akik szomszédos tanyákon éltek, és összetűzésbe keveredtek. Miután évtizedeken keresztül osztoztak egymással a gépeken, a javakon és a földeken, az együttműködésük szétesett. Egy apró félreértéssel kezdődött, amely komoly nézeteltéréssé, haraggá és hetekig tartó hallgatássá fajult.
Az egyik reggel egy pár napos munkát kereső ács kopogtatott az idősebb testvér ajtaján. „Lenne bármilyen munkád számomra?” – kérdezte az ács szerszámosládával a kezében.
Az idősebb testvér ezt válaszolta: „Igen! Látod a patak túloldalán azt a tanyát? Az az öcsémé. A múlt héten kiszélesítette ennek a pataknak a medrét a tanyáink között. Kérlek, építs nekem valamit, hogy ne kelljen a partról egymás képét bámulnunk.”
„Azt hiszem, értem a helyzetet – válaszolta az ács. – Segíthetek neked.” Az ács ezzel munkához látott, és egész nap méricskélt, fűrészelt és szögelt.
Napnyugtakor az idősebb testvér visszatért a patakhoz, amikor az ács éppen befejezte a munkáját. Teljesen megdöbbentette, amit látott: egy híd volt az, amely összekötötte a patak két partját. Gyönyörű volt! Legnagyobb meglepetésére az öccse széles mosollyal és kitárt karokkal sétált át a hídon, hogy megölelje.
„Igazán alázatos és kedves vagy, bátyám. Mindazok után, amit tettem és mondtam neked, még mindig megmutatod, hogy a kapcsolatunk soha nem szakadhat meg. Nagyon sajnálom a viselkedésemet” – mondta a fiatalabbik testvér, miközben megölelte.
Megfordultak, és látták, hogy az ács a vállára emeli a szerszámosládáját. „Ne, várj! Maradj még néhány napot! Rengeteg más munkám is van számodra” – mondta az idősebb testvér.
„Szívesen maradnék – válaszolta az ács –, de sok más hidat kell még megépítenem!”
Szabadítónk építette a hidat, amely az élethez és a boldogsághoz vezet. Őrajta keresztül reményre, útmutatásra és örök életre találunk. Ő a példa arra, hogyan kell szeretettel és őszinte szándékkal gondoskodni másokról. Ha elfogadjuk egymást minden egyedi tehetségünkkel, hibánkkal, különbözőségünkkel és szokásunkkal együtt, akkor megnyitjuk az ajtót Krisztus azon felkérése előtt, miszerint kövessük Őt. Az általunk kötött szövetségek jelentik azokat a hidakat és átkelőket, amelyek összekötnek minket egymással és Vele. Keljünk át Vele együtt egyénileg és közösen minden olyan folyón és akadályon, amely elválaszt minket egymástól.
Függetlenül attól, hogy jelenleg hova tartozunk, milyen a bőrszínünk, mi a kultúránk, az érdeklődési körünk, a foglalkozásunk, a társadalmi és családi állapotunk, az iskolai végzettségünk vagy a szexuális irányultságunk, mindannyian testvérek vagyunk. Összetartozunk és szükségünk van egymásra. Ő mindannyiunkat szeret. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk, és mindegyikünk úgy döntött, hogy erre a földre jön. Egyedül nem fog menni. Különbözőségeink ellenére eggyé válhatunk; és mivel különbözőek vagyunk, szükségünk van egymásra!
„Ha mi igazán Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, minden időben, minden felebarát felé kifejezzük szeretetünket és megértésünket…”1
Mindannyian, akik úgy döntöttünk, hogy a tanítványság útjára lépünk, a felnövekvő nemzedékkel és a teljes idejű misszionáriusokkal együtt követjük ezt a tanítást, és válaszolunk prófétánk felkérésére, miszerint gyűjtsük egybe Izráelt, és váljunk eggyé Krisztusban. Izráel egybegyűjtése a legnagyobb kihívás, a legnagyobb ügy és a legnagyobb munka ma itt a földön.2 Különösen hálásak vagyunk fiataljaink erejéért, a meglátásaikért és a hajlandóságáért arra, hogy nekirugaszkodjanak és új hidakat építsenek. Minden munkás kézre szükségünk van. Mindenkire szükségünk van.
Figyeljünk mindig Krisztus kopogására, és nyissunk Neki ajtót. Bízzunk Őbenne, és építsünk hidakat, amelyek elérik, egyesítik és meggyógyítják Isten minden gyermekét.
Nagy erő rejlik abban, amikor szívünk egységbe és szeretetbe van összefonva egymás iránt.3 Ez egy közös munka. Ez Isten munkája. Létfontosságú, hogy mindannyian eggyé váljunk, valamint szeretetben és egységben munkálkodjunk.4 Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.
1 M. Russell Ballard: A befogadás tana. Liahóna, 2002. jan. 41.
2 Lásd Russell M. Nelson: Izráel nagy reménysége. Világméretű áhítat fiataloknak; 2018. június 3.
3 Lásd Móziás 18:21
4 Európai felnövekvő nemzedék: Javaslatok és az egységmodell – Európa Terület, 2021