Mivel szeretem a családomat, mindig arra törekedtem, hogy képes legyek példát mutatni, elmagyarázni, meggyőzni, megmutatni, imádkozni, böjtölni, játszani, helyreigazítani és helyreigazíttatni, valamint elvégezni a szabadítás szertartásait a családomért, és amennyire csak lehet, követni a Szabadítónk, Jézus Krisztus példáját, melyet a gyermekei iránti szolgálatban mutatott.
„Továbbá, amennyiben Sionban, vagy annak bármely megszervezett cövekében lévő szülőknek gyermekei vannak, és nem tanítják meg nekik, hogy megértsék a bűnbánat, és a Krisztusba, az élő Isten Fiába vetett hit, valamint a keresztelkedés és a Szentlélek kézrátétel általi ajándékának tanát nyolcéves korukban, a bűn szálljon a szülők fejére.”1
„[K]övetvén Szabadítónk példáját, aszerint, amit megparancsolt nekünk, …jó lesz nektek az ítélet napján. Ámen.”2
Jézus Krisztus mindenben példát mutatott számunkra: keresztelkedésben, imádkozásban, ítélkezésben, bölcsességben, könyörületességben, megbocsátásban, alázatban, engedelmességben, irgalomban, kedvességben és meggyőzésben.
Az egyik eszköz, mellyel az egyházban rendelkezünk a megerősítéshez, az egységessé tételhez, a tervek és célok meghatározásához, az imádkozáshoz, a tanbéli kérdések megválaszolásához és a vidám időtöltéshez, az a családi est, amikor is megmutathatjuk Jézus Krisztus példáját.
Amint azt Az evangélium tanítása és tanulása című ifjúsági és felsőfokú hitoktatási kézikönyvben olvashatjuk: „Szerette őket, imádkozott értük, és állandóan szolgálta őket. Lehetőségeket talált arra, hogy együtt legyen velük, és kifejezésre juttassa szeretetét. Ismerte érdeklődési körüket, reményeiket és vágyaikat, és tudta, mi történik velük az életükben.
Tudta, kik ők, és kikké válhatnak. Egyedülálló módokat talált arra, hogy segítsen nekik tanulni és növekedni – olyan módokat, melyek kifejezetten rájuk voltak szabva. Amikor küszködtek, nem mondott le róluk, hanem továbbra is szerette és szolgálta őket.
[K]észült… és… Mennyei Atyja útmutatását kereste.”3
Időnként a legnagyobb kihívást a tökéletes családi est iránti vágy jelenti. Emlékszem, nálunk néha mekkora nehézségekbe ütközött kijelölni egy mindenkinek megfelelő napot a héten, és megtalálni a jó időbeosztást a gyerekek iskolai feladatai közepette, ám megfontoltsággal és kellő bölcsességgel mindig megtaláltuk a megoldást a kihívásainkra.
Emlékszem, a legjobb családi estjeink közé tartoztak azok, amelyekre misszionáriusokat hívtunk meg, hogy hozzák el a keresztelkedés előtt álló érdeklődőiket, hogy lássák, miként zajlik a családi est egy mormon családban, és hogy segítsünk az evangéliumot tanítani nekik . Azok a pillanatok mindig telve voltak egy olyan lelkiséggel, melyet a gyermekeink nagyon szerettek.
Amint azt a családkiáltványban olvashatjuk: „Mind a férjnek, mind a feleségnek komoly kötelessége, hogy szeressék egymást és törődjenek egymással, valamint gyermekeikkel. »Az Úrnak öröksége, a fiak [gyermekek]« (Zsoltárok 127:3). A szülők szent kötelessége, hogy gyermekeiket szeretetben és igazságban neveljék, gondoskodjanak fizikai és lelki szükségleteikről, arra tanítsák őket, hogy szeressék és szolgálják egymást, betartsák Isten parancsolatait, és bárhol is éljenek, az ország törvényeinek engedelmeskedő állampolgárok legyenek. A férjek és feleségek – anyák és apák – felelni fognak Isten előtt ezen kötelezettségek teljesítéséért.”4
Egy másik dolog, amellyel a családi estjeink során törődtünk, az volt, hogy a családunkban az önellátásról tanítsunk. Mindig nyíltan beszéltünk a gyermekeinkkel, és mindig együtt döntöttünk arról, hogy milyen életet szeretnénk, és hogy azt miképp valósíthatjuk meg. Az is ösztönzőleg hatott a családunkra, amikor a családnevünk fontosságáról tanítottunk, hogy valamiféle családi örökséget hagyjunk magunk után; ilyenkor pedig az lebegett a szemünk előtt, hogy „a boldogság isteni terve lehetővé teszi, hogy a családi kötelékek a síron túl is megmaradjanak.”5
A családi estek során tanultunk a szabadítás tervéről; arról, hogy miként szemlélhetjük a dolgokat örökkévaló szemszögből, felismerve azt, hogy „az igaz tan, amennyiben megértik, megváltoztatja a hozzáállást és a viselkedést”6. A helyes célt szem előtt tartva utaztunk mindig a templomba, hogy elvégezzük őseinkért a szertartásokat, és ettől mindig azt éreztük, hogy mindegyikükkel örökkévaló kötelék köt össze bennünket.
_________________________________
1Tan és szövetségek 68:25.
2Mormon 7:10.
3Az evangélium tanítása és tanulása. V. o. (Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás)
4A család: Kiáltvány a világhoz. 6. bekezdés.
5A család: Kiáltvány a világhoz. 3. bekezdés.
6Boyd K. Packer, “Little Children,” Ensign, Nov. 1986, 17.