7,9 milliárd ember, 7 földrész, 195 ország és több mint 7000 nyelv: egy csodásan gazdag és változatos világban élünk. Megszámlálhatatlan különböző hagyomány és kultúra, a társadalom minden szintjén – a nemzetektől egészen a családokig. Ez valóban egy csoda. Ez a gazdag változatosság csodálatos!
A társadalmi normák egyre messzebb kerülnek Jézus Krisztus evangéliuma alapvető tantételeitől, ahogy azok visszaállíttattak ezekben az utolsó napokban. Ennek ellenére van egy állandó, tartós és rendületlen igazság – akár elismerik, akár nem –, amely soha nem változik: minden férfi, nő és gyermek, aki valaha élt és élni fog ezen a csodálatos és változatos földön, Mennyei Atyánknak, Istennek a gyermeke. Azért vagyunk itt a földön, hogy egy isteni célból tapasztaljuk meg a halandóságot. „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. […] Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket” (1 Mózes 1:26–27). Olyanná válhatunk, mint maga Isten: „Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan” (Zsoltárok 82:6).
A családkiáltvány kijelenti: „Minden emberi lény – férfi és nő – Isten képmására teremtetett. Mindegyikük mennyei szülők szeretett lélekfia vagy lélekleánya, és mint ilyenek, isteni természettel és rendeltetéssel rendelkeznek.” Milyen különleges helyzetben vagyunk, hogy ismerhetjük és érthetjük ezt az alapvető igazságot! Hálás vagyok érte. Igazán megbecsülöm. Fiatal fiúként, egy akkoriban átélt élményem miatt kérdéseim voltak Isten természetéről – hogy kicsoda Ő és hogyan néz ki. Körbejártam a helyi gyülekezeteket, és feltettem a lelkészeknek ezeket a kérdéseket. Megkérdeztem őket az élet céljáról, hogy miért vagyunk itt, ha szenvedést és szomorúságot kell átélnünk. Nem kaptam kielégítő, helyesnek érződő választ.
Van egy másik isteni, szilárd igazság, miszerint Krisztus, a mi fivérünk és Szabadítónk elvégezte az engesztelést az egész emberiség – minden egyes ember – bűneiért, a születésük helyétől, a bőrük színétől és származásuktól függetlenül. A feltámadás és a halhatatlanság egy feltétel nélküli ajándék Isten minden gyermeke számára. Azonban van egy ár, amelyet meg kell fizetnünk, ha hozzá akarunk férni az engesztelés isteni erejéhez, az igaz bűnbánathoz, és meg akarunk szabadulni a bűn terhétől. Maga a Szabadító beszélt erről, amikor eljött az amerikai földrészre: „És vérontást ne ajánljatok fel nekem többé; igen, hagyjatok fel áldozataitokkal és égő felajánlásaitokkal, mert egyetlen áldozatotokat és égő felajánlásotokat sem fogom elfogadni. És áldozatul ajánljatok fel nekem megtört szívet és töredelmes lelket. És aki megtört szívvel és töredelmes lélekkel jön hozzám, azt tűzzel és a Szentlélekkel fogom megkeresztelni” (3 Nefi 9:19–20). Alma könyvében ezt olvashatjuk: „Aki tehát bűnbánatot tart és nem keményíti meg a szívét, az Egyszülött Fiam által jogot formál majd az irgalomra, így megbocsáttatnak a bűnei; és ezek fognak bemenni az én nyugalmamba” (Alma 12:34). Jákób tanításai által azt is tudjuk, mi történik azokkal, akiknek nem volt lehetőségük megismerni Krisztust, megérteni Őt és bizonyságot szerezni Róla: „Mert az engesztelés mindazokért kielégíti igazságosságának követelményeit, akiknek nem adatott meg a törvény, így azok megszabadulnak… és visszaállítják őket ahhoz az Istenhez, aki leheletet adott nekik, aki Izráel Szentje” (2 Nefi 9:26).
Milyen csodálatos ajándék ez az egész emberiségnek! Hálás vagyok érte, mert rendszeresen tapasztalom, milyen bűnbocsánatra és gyógyulásra lelni.
Ezzel az emlékeztetővel és felhívással zárom az írásomat, amely magától a Szabadítótól származik: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Máté 11:28–30).