A társadalom megpróbál meggyőzni minket arról, hogy önazonosságunk és értékünk valamiképpen anyagi javakhoz, befolyásos tisztségekhez és a mások általi elismeréséhez van kötve. Azt akarja, hogy inkább arra összpontosítsunk, amink van, ne pedig arra, amilyenek vagyunk.1 Ez az ösvény azonban gyakran egy egész életen át tartó versengést és hasonlítgatást eredményez, amely sokunknál szorongáshoz, ki nem teljesüléshez, valamint egyre fokozódó elszigeteltséghez vezet. Szinte mindenki találkozik azzal a gyakori és kérlelhetetlen üzenettel, mely szerint elégtelenek vagyunk, vagy nem ütjük meg a mércét.
Ez egy jól felépített figyelemelterelés.
Az ellenség érti az önazonosság fontosságát, és nem akarja, hogy felfedezzük vagy megértsük, kik is vagyunk valójában. Ám többek vagyunk annál, mint amit a világ el szeretne hitetni velünk. Talán még annál is többek, mint amit mi elképzelünk vagy megértünk önmagunkkal kapcsolatban.
A Szabadító negyven napot és éjszakát töltött a júdeai pusztában, ahol böjtölt, beszélt az Atyjával, és készült a földi küldetésére.2 Ekkor megkísértette az ellenség, arra csábítva Őt, hogy elégítse ki a fizikai étvágyát, törekedjen a tömeg elismerésére, és fogadja el a világ kincseit, vagy az emberek feletti hatalmat.3 James E. Talmage megjegyezte, hogy e három kísértésnél is gonoszabb volt az alattomos szóhasználat: „ha Isten fia vagy”4. Az ellenség azt akarta, hogy Krisztus kételkedjen önmagát illetően.
Szerencsére Ő igaz és rendíthetetlen maradt. Krisztus tudta, hogy ki Ő. Ez pedig hatalmat, erőt, célt és irányt hozott az Ő isteni küldetésébe. Tanúi vagyunk annak, hogy milyen fenséges is ez, amikor később Názáret zsinagógájában állva Ésaiás prófétát idézi, világosan és határozottan kijelentve, hogy Ő Isten Fia.5
Delphoiban, Apollón templomának az előcsarnoka felett ezt hirdette a felirat: Ismerd meg önmagadat (ógörögül: Gnóthi szeauton). Szókratész, Platón, Emerson, Rousseau és számtalan más gondolkodó is beszélt erről a rövid, mindössze kétszavas bölcsességről a történelem során. Mindannyian elismerték, hogy hatalom rejlik abban, ha tudjuk, kik vagyunk.
Tudni – hasonlóan a Szabadítóhoz –, hogy kik is vagyunk, valóban segíthet irányítani a tetteinket, valamint egész életünkön át erőt és iránymutatást nyújthat. Ezért szeretné az ellenség annyira, hogy kételkedjünk önmagunkat illetően. A kétely erős eszköz számára, és napjaink veszedelme szerte a világon. Ő nem szeretné, hogy hatalmunk, erőnk, békességünk és célunk legyen. Azt szeretné, hogy ti és én megkérdőjelezzük a képességeinket, a döntéseinket, az értékünket, és különösen az önazonosságunkat. Ráadásul a modern élet olykor azt is eredményezheti, hogy túlterheltnek, magányosnak, elfeledettnek, űzöttnek, és időnként alkalmatlannak érezzük magunkat.
Amikor azonban igazán megértjük, hogy Isten gyermekei vagyunk, akkor elkezdünk úgy tekinteni magunkra, ahogyan Ő lát minket. Meglátjuk a jót és a valódi lehetőségeket önmagunkban. Amikor így teszünk, akkor másképp cselekszünk és másképp gondolkodunk. Kevesebbet ítélkezünk, könnyebben bocsátunk meg, és hajlamosabbak leszünk rá, hogy szeressük, szolgáljuk, felemeljük és megvigasztaljuk egymást. Nem arra összpontosítunk majd elsődlegesen, amink van, hanem arra, amilyenek vagyunk, valamint hogy ápoljuk a kapcsolatainkat másokkal. Amint azt Jeffrey R. Holland elder tanította, a világegyetem első nagy igazsága az, hogy Isten szeret minket. Ő szeret minket „teljes szívből, fenntartások vagy megalkuvás nélkül”6.
Az első igazság erőteljes. Isten szeret téged, és te az Ő gyermeke vagy. Ez az örökkévaló önazonosságod részét képezi. Ezen semmi nem változtathat. Uchtdorf elder ezt tanította: „A világegyetem legnagyszerűbb, legdicsőbb lényének a fiai és leányai vagytok. Ő végtelen szeretettel szeret benneteket.”7
Egy kétségekben fulladozó világban ne kérdőjelezd meg az értékedet vagy azt, miként érez irántad Mennyei Atya! Próbálj meg túltekinteni a tökéletlenségeken és az önmarcangoláson, és felismerni, ki vagy valójában.8
Az élet egyik célja az, hogy megismerjük Istent és Jézus Krisztust.9 De az is fontos, hogy ismerd önmagadat, és megértsd az isteni kilétedet.
Az egyházunk legalapvetőbb tana az, hogy Mennyei Atyánk gyermekei vagyunk. Ez az isteni kapcsolat mindennél fontosabb. Az Újszövetség bővelkedik olyan tanításokban, melyek annak a helyreállításáról szólnak, ami elveszett és oly becses az Ő számára. Egyértelmű, mi a legfontosabb az Atyának és a Fiúnak. Te vagy az. Te vagy az Ő munkája és az Ő dicsősége. Te vagy az Ő örömének a forrása. Jézus Krisztus engesztelése pedig Mennyei Atyánk irántad való szeretetének a legnagyszerűbb megnyilvánulása.10
Az első nagyszerű igazság az, hogy Isten szeret téged. Az Ő gyermeke vagy, és fontos vagy Neki. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.
Hivatkozások
1. Erich Fromm (1976) To Have or to Be. United States. Harper & Row
2. Máté 4:1–11
3. David O. McKay, Conference Report, Oct. 1911, p. 59.
4. James E. Talmage, Jesus the Christ, Chapter 10: In the Wilderness of Judea, 1915
5. Lukács 4:18–21
6. Jeffrey R. Holland elder: A legnagyobb kincs. 2021. októberi általános konferencia
7. Vö. Dieter F. Uchtdorf elder: Tükörkép a víz színén. EOSZ esti beszélgetés fiatal felnőttek számára, 2009. nov. 1.
8. Vö. Dieter F. Uchtdorf elder: Tükörkép a víz színén. EOSZ esti beszélgetés fiatal felnőttek számára, 2009. nov. 1.
9. János 17:3
10. János 3:16