Miután 20 éves koromban megkeresztelkedtem a kaliforniai San Leandroban, és két szemesztert a Brigham Young Egyetemen töltöttem diákként, egy Amerikából Koppenhágába tartó repülőn ültem 1977 tavaszán. Hazautaztam a nyárra, hogy dolgozzak, így gyűjtve össze a pénzt a BYU következő szemeszterére. Vagyis ez volt a terv.
A hosszú repülőút során megpróbáltam aludni, hogy kipihent legyek a családommal való találkozáskor – már Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaként. Nem jött álom a szememre. Újra és újra Kimball elnök, az akkori próféta hangját hallottam: „Minden fiatal férfinak missziót kell szolgálnia1” – mondta a próféta. „Túl idős vagyok már” – igyekeztem győzködni magam– „…22 éves leszek mire el tudnék menni, három évvel idősebb, mint a legtöbb misszióját kezdő elder”. De újra és újra hallottam Kimball elnököt, szinte mintha mellettem ült volna. Ébren tartott, és nem tudtam nem tudomást venni róla.
Végül, attól félve, hogy egyáltalán nem tudok majd aludni, ezt mondtam Mennyei Atyának: „Rendben, rendben… ha valakit arra inspirálsz, hogy megkérjen arra, hogy szolgáljak missziót, akkor megteszem.” Ez elég is volt, elaludtam és fel sem keltem, amíg földet nem értünk. Nem is gondoltam már arra, mit ígértem az Úrnak és Kimball elnöknek.
Röpke négy nappal azután, hogy megérkeztem Dánia északi részébe, elmentem istentiszteletre az aalborgi gyülekezetbe. Senkit sem ismertem ott. Egyből az úrvacsorai gyűlés után a gyülekezeti elnök, Johannes Vestbø, odajött hozzám és ezt mondta: „Nem ismerlek téged, de fehér ingben és öltönyben az egyház egy tagjának nézel ki. Egyháztag vagy?” Ezt természetesen megerősítettem, ő pedig folytatta: „Bejönnél velem az irodámba, hogy egy kicsit jobban megismerhessük egymást?” Ezen beszélgetésünk alig 10-15 percig tarthatott. Már az első néhány perc elteltével ezt mondta: „Nagyon furcsa dolog ez, hiszen alig ismerlek, mégis mindennél erősebben úgy érzem, az Úr azt mondja nekem, hogy megkérjelek arra, hogy szolgálj missziót. Megtennéd?”
A lélek jelenléte felerősödött, és mindketten könnyekben törtünk ki miután megosztottam az ígéretet, amit pár nappal azelőtt tettem az Úrnak. Tudtam, mit kell tennem – követni az élő próféta szavait. Nem sokkal ezután benyújtottam a missziós papírjaimat, és ahelyett, hogy visszatértem volna a BYU-ra, a pénzt, amit a nyári munkám alatt összeszedtem, a missziómra költöttem, amelyet még azon év novemberében meg is kezdtem az Anglia London Misszióban.
Ahogy megkezdjük ezt az új évet, és személyes célokat tűzünk ki a 2019-es Területi terv szerint, amelyek közül az első az, „Követem a prófétát!”, személyes tapasztalatból tudom, hogy ez a legnagyszerűbb áldásokat hozza majd az életetekbe. Amikor követjük az élő próféta minden tanácsát, az „megerősíti a Mennyei Atyánkba és Jézus Krisztusba vetett hitünket.”
Az élő próféta az Úr szószólója a földön. „A próféta nem áll a Szabadító és mi közénk. Inkább mellettünk áll, és mutatja a Szabadítóhoz vezető utat.” 2 Ahogy 3 Nefi 20:24-ben olvashatjuk: „…mind a próféták …bizonyságot tettek [Krisztusról]”. A próféta örökkévaló igazságokról beszél és biztos tanácsokat ad nekünk. „Amikor figyeltem a próféták tanácsára, [és] éreztem azok imában történő megerősítését, és követtem azokat, akkor mindig azt tapasztaltam, hogy biztonságos hely felé tartok.” A próféta arra fog buzdítani minket, hogy kövessük a parancsolatokat, amelyek boldogsághoz, békességhez és az örök élethez vezetnek minket.
Már négy évtizede, hogy úgy döntöttem, követem az élő prófétát. Megszámlálhatatlan áldásban részesültem nem csak én, hanem az egész családom azáltal, hogy 1977-ben meghoztam azt a döntést, hogy követem a prófétát. Mindannyiunkat felkérek arra, tűzzünk ki személyes célokat és kötelezzük el magunkat a próféta követése mellett, amely által megszámlálhatatlan áldásban lehet részünk, csakúgy ebben az életben, mint az elkövetkezőben.
________________________
1 Spencer W. Kimball, First Presidency Message, November 1977, “It Becometh Every Man”, 3rd paragraph
2 Neil L. Andersen: Isten prófétája. Liahóna, 2018. május
3 Henry B. Eyring, “Finding Safety in Counsel,” Ensign, May 1997, p.25.