A templom iránt érzett szeretetem egészen a gyermekkoromig nyúlik vissza, bár akkoriban még csak képekről és történetekből ismertem. Minden alkalommal, amikor a szüleim hazatértek a Svájci Bern Templomból, boldogabbnak és derűsebbnek tűntek, mint mielőtt elmentek – és mindig finom svájci csokoládét hoztak haza magukkal. Ennek hatására már egészen fiatal koromban nagyon pozitív kapcsolat alakult ki köztem és az Úr háza között.
13 éves koromban, életemben először, lehetőségem volt belépni a templomba. Már akkor megérintett a templom szentsége és tisztasága, amikor kívülről rátekintettem. Bent a templomban pedig közel éreztem magam a mennyhez. Az évek során ezek az érzéseim egyre mélyebbé és világosabbá váltak.
A templom ajtaja felett a következő szavak olvashatóak: Szentség az Úrnak. Az Úr háza.
Valóban az Úr Jézus Krisztus a templom Ura. Ezeket a szent házakat Őneki és Mennyei Atyánknak szenteljük. A templomokat megszenteli a Szentlélek jelenléte. A templomból áradó hatalomnak és világosságnak a forrása Krisztus. Minden jelkép és szövetség, a templom összes szertartása Őrá és az Ő nagyszerű engesztelésére mutat, és segít nekünk még inkább Őhozzá hasonlóvá válni.
A mindennapi életünket gyakran a zaj és zűrzavar jellemzi. Az, hogy ezt időről időre magunk mögött hagyjuk, hogy az Úr házába jöjjünk, és megnyissuk magunkat egy békés, szent légkörnek, békével tölti el a lelkünket.
Ebben a tiszta környezetben egyszerűbb válaszokat találnunk a legmélyebb kérdéseinkre és aggályainkra. Az egyház elnökeként elmondott első beszédében Nelson elnök a következő ígéretet tette:
„A templom szertartásai és a szövetségek, melyeket ott köttök, kulcsfontosságúak ahhoz, hogy megerősítsék az életeteket, a házasságotokat és családotokat, valamint azon képességeteket, hogy ellenálljatok az ellenség támadásainak. Hódolatotok a templomban, és az őseitekért ott végzett szolgálatotok több személyes kinyilatkoztatással és békességgel áld majd meg titeket, valamint megerősíti azon elkötelezettségeteket, hogy a szövetség ösvényén maradjatok.”[1]
A templom nagyszerű ígéreteinek beteljesedése annak a függvénye, hogy mennyire igazlelkűen tartjuk be a templomi szövetségeket, és hogy valójában mennyire szenteljük magunkat az Úrnak és az Ő munkájának.
Nem szükséges tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy beléphessünk a templomba, és részesüljünk azokban a csodálatos áldásokban, amelyek ott várnak ránk. Azonban törekednünk kell a szükséges érdemesség elnyerésére, és áldozatként fel kell ajánlanunk egy megtört szívet és töredelmes lelket.[2] Számomra ez azt jelenti, hogy a szívemet formázhatóvá és lággyá kell tennem – egy olyan szívvé, amely összhangban van a Mennyei Atyámmal. A töredelmes lélek pedig számomra azt jelenti, hogy elsajátítok egy őszinte hozzáállást, hogy tudatában vagyok a tökéletlenségeimnek, valamint annak, hogy szükségem van az Úr segítségére a Mennyei Atyához való visszatéréshez.
Az Úr ezt ígérte:
„[Á]ldottak mindazok, akik éhezik és szomjazzák az igazlelkűséget, mert el fogja tölteni őket a Szentlélek.”[3]
A legnagyobb áldás, amit az Úr házában megtapasztaltam az, hogy ott a szeretett feleségemmel lefektethettük egy örökkévaló család alapjait. A templomi szövetségek és az ott gyakorolt pecsételő hatalom miatt ígéret adatott nekünk, hogy amennyiben hűek maradunk a szövetségeinkhez, a házasságunk az időre és az örökkévalóságra szólhat. Ígéretet kaptunk, hogy örökké együtt élhetünk a szeretteinkkel Jézus Krisztus és Mennyei Atyánk jelenlétében.
Ezen ígéret beteljesedése megér minden áldozatot.
Váljunk hát egy olyan néppé, akik a lehető leggyakrabban ellátogatunk a templomba, hogy megszenteltessünk és megtisztuljunk, hogy kinyilatkoztatást és hatalmat kapjunk a magasságból, hogy az őseinket szolgáljuk, és hogy az evangélium szövetségein és Krisztus kegyelmén keresztül megkapjunk minden olyan áldást, amelyet a Mennyei Atyánk nekünk szánt.
1. Bemutatkozik az Első Elnökség, 2018. január 16.
2. Lásd 3 Nefi 9:20
3. 3 Nefi 12:6