A csodákkal teli napok és személyre szabott tanítások ellenére Jézus egy alkalommal vitatkozáson kapta az Ő tanítványait. Nem sokkal korábban Péter, Jakab és János elfogadta Jézus azon felhívását, hogy csatlakozzanak Őhozzá egy magas hegyen, ahol közösen látták Mózest és Illést, miközben Jézus színeváltozott előttük. Jézus és e kiválasztott növendékek leereszkedtek a hegyről a zűrzavarba, meglátván, hogy a többi tanítvány képtelen volt reagálni egy aggódó apa könyörgésére, miszerint gyógyítsák meg a haldokló fiát. Az apa megnyugtatása után Jézus meggyógyította a fiatal fiút, majd később – már zárt körben – biztosította a tanítványait arról, hogy ők is képesek lehetnek ugyanerre, ha még teljesebben az imának és böjtnek szentelik magukat.(1)
Mindezeket követően, miután közösen átutaztak Galileán, Kapernaumba érkeztek, ahol Jézus ezt kérdezte a tanulóitól: „Mi felett vetekedtetek egymással az úton?”(2) Alantas civódásukból kizökkenve, az Ember csodálatos Fia előtt állva, a szavukat vesztett tanítványok még arra sem voltak képesek, hogy suttogva kimondják út menti vitájuk témáját: nevezetesen azt, „ki a nagyobb”(3).
Bár Jézussal voltak, a tanítványok mégsem tették az életük részévé az Ő gondolatait vagy másolták le cselekedeteit. Feddés nélkül Jézus békésen leült, maga köré hívta a tizenkettőt és ezt a magyarázatot adta: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.”(4) Az ösvényen egyértelműnek tűnt, mi számít „nagyobbnak”, vagy legalábbis elég egyértelműnek ahhoz, hogy a hithű, Jézust követő tanítványok belekeveredjenek ugyanabba a vitába, amely József fivéreit, Lámánt és Lemuelt, valamint sok más embert megnyomorított a szentírásokban és az életben.(5) A körülmények azonban megváltoztak, amint Jézus a versengésükre irányította az Ő világosságát. Ami fontosnak tűnt, többé már nem számított, és ami láthatatlan volt, hirtelen ragyogni kezdett.
A korinthosziakhoz szólva Pál megerősíti azt, hogy a hit „ne… nyugodjék… e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségé[n]; Hanem Istennek… bölcseségé[n]”(6). Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának a követőiként értjük azt, hogy nem a világ önmagában a probléma. Az utolsó napi szentek befogadnak „minden igazságot, melyet Isten a gyermekeinek átad, akár tudományos laboratóriumban szerezzenek róla tudomást, akár közvetlen kinyilatkoztatás által Őtőle kapják meg”(7). A 13. hittétel és Pál intése alapján hiszünk és remélünk is „mindent”.
Ugyanakkor Jézus tanítványaival folytatott párbeszéde rámutat arra, hogy hátra kell hagynunk a természetes feltételezéseket, így lehetővé téve Számára, hogy a létezés új módjait, egy új kultúrát tanítson nekünk. A természetes ember pedig – mondja Pál – „nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg. […] Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.”(8)
Élő prófétákat kaptunk minden nemzedékre, hogy vezessenek és tanítsanak bennünket arról, miként választhatjuk le az elménket a hétköznapiról és lehet miénk „Krisztus értelme”. Az élő prófétánk, Russell M. Nelson elnök is pontosan ezt teszi. Azok, akik hallgatnak őrá és alkalmazzák az ő tanácsait, levetkőzik az őket korlátozó hozzáállásokat, és Krisztus értelmét fejlesztik ki, miközben békét teremtenek,(9) megőrzik a lelki lendületet,(10) időt szakítanak az Úrra,(11) ellátogatnak a templomba,(12) engedik Istent uralkodni az életükben,(13) Őt hallgatják,(14) bűnbánatot tartanak,(15) kinyilatkoztatásra törekszenek és elnyerik azokat,(16) valamint celesztiálisan gondolkodnak (ami valójában „azt jelenti, hogy lelki gondolkodásmóddal rendelkezünk”).(17) Elménk és egész lényünk megújul, amikor részt veszünk a szabadítás és felmagasztosulás munkájában azzal, hogy megismerjük és megszeretjük Jézus Krisztust, törődünk mások szükségleteivel, mindenkit meghívunk Jézus Krisztus evangéliumának a befogadására, valamint végezzük a munkát, amely az örökkévalóságra egyesíti Isten minden gyermekét.
1. Lásd Márk 9:2–29.
2. Márk 9:33.
3. Márk 9:34.
4. Márk 9:35.
5. Lásd például 1 Móz. 37, 2 Nefi 5:3.
6. 1 Korinthusbeliek 2:5–6.
7. Mi igaz? 2022. októberi általános konferencia (kiemelés hozzáadva).
8. 1 Korinthusbeliek 2: 14, 16.
9. Béketeremtők kerestetnek. 2023. áprilisi általános konferencia.
10. A lelki lendület ereje. 2022. áprilisi általános konferencia.
11. Szakítsatok időt az Úrra! 2021. októberi általános konferencia.
12. A templom és a lelki alapotok. 2021. októberi általános konferencia.
13. Engedjük, hogy Isten uralkodjon. 2020. októberi általános konferencia.
14. Őt hallgasd! 2020. áprilisi általános konferencia.
15. Teljesíthetünk jobban és lehetünk jobbak. 2019. áprilisi általános konferencia.
16. Az egyházra vonatkozó kinyilatkoztatás, az életünkre vonatkozó kinyilatkoztatás. 2018. áprilisi általános konferencia.
17. Gondolkodjatok celesztiálisan! 2023. októberi általános konferencia.
