„Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!” [1] – mondta az Atya Joseph Smithnek 1820 tavaszán egy ligetben, New York államban. Ez jelentette Jézus Krisztus egyháza visszaállításának kezdetét, pontosan úgy, ahogy azt Krisztus megszervezte, amíg itt élt a földön. A Krisztus halálát rövidesen követő hitehagyás miatt az Ő egyháza és felhatalmazása idővel eltűnt a földről, és csak évszázadokkal később, 1820-ban kezdődött meg az egyháza, valamint a papság valamennyi szertartásának elvégzéséhez szükséges felhatalmazás visszaállításának folyamata. Mindez egy fiatal fiú őszinte imája miatt történt, amely arra irányult, hogy hol található meg az igazság. Úgy döntött, hogy kérdez, majd figyel – és micsoda választ kapott!
Mindannyian mások vagyunk, és esetleg eltérő módokon közelítjük meg azt, ahogy Őt hallgatjuk. De bár különbözünk egymástól, mind Isten gyermekei vagyunk, Ő pedig önmagunkért szeret minket, és azt akarja, hogy hallgassuk Őt. Ha pedig Őt szeretnénk hallgatni, erőfeszítést kell tennünk. Mi a szíved leghőbb vágya? Mit tehetsz azért, hogy Őt hallgasd?
Egyszer egy gyűlésen vettem részt egyházi vezetőkkel szerte Európából Frankfurtban, előkészítendő egy nagy eseményt, amelyet végül a világjárvány miatt 2021-re kellett halasztanunk. Ezen a gyűlésen Massimo De Feo elder, a Területi Elnökség tanácsosa a tanítása és az egész gyűlés zárásaként lejátszott egy videót: a Slow Down [Lassíts le] című számot Sissel Kyrkjebø norvég énekes, valamint a The Tabernacle Choir at Temple Square előadásában. Ez Sissel és a The Tabernacle Choir 2019-es közös koncertjén[2] készült, de én valamiért sosem láttam vagy hallottam, pedig én is norvég vagyok. Egyáltalán nem voltam felkészülve arra, amit azután éreztem, hogy De Feo elder elindította a felvételt. Másodpercekkel az előadás kezdete után mintha úgy hallottam volna Őt, ahogyan korábban talán még sosem. Az érzelmeim teljesen felülkerekedtek rajtam, és sírtam, akár egy kisgyermek. Igyekeztem minél kevésbé rázkódni, és lehajtottam a fejemet, hogy kevésbé legyen nyilvánvaló, hogy sírok – attól tartottam, elrontaná a pillanatot a többi jelenlévő számára. A zeneszám arra késztetett engem, hogy megtapasztaljam Isten személyesen nekem nyújtott kegyelmét, szeretetét és megbocsátását a Szabadító Jézus Krisztuson keresztül; hogy az életben elkövetett valamennyi hibám, vegyítve az élet minden megerőltető élményével, meggyógyíttathat és elvétethet. Betekintést nyertem a mennybe, belekóstolhattam a mennyei, celesztiális létezésbe. Később felmentem az internetre, és elolvastam néhány megjegyzést a hozzászólásoknál. Íme két hozzászólás: „SOHASEM fogom elfelejteni azt, amikor először láttam ezt. Autista vagyok, és krónikus depresszióval és öngyilkossági gondolatokkal küszködök. A koncert előtti néhány hét színtiszta szenvedés volt a számomra, és teljesen elveszett voltam azzal kapcsolatban, hogy mit tegyek. Néhány nappal az előadást megelőzően megkértem néhány barátomat a kórusból, hogy támogassanak engem, amit meg is tettek, és amikor először meghallottam ezt a dalt, szinte fuldokoltam a könnyektől. A fény valóban mindig felsejlik az alagút végén. Köszönöm a Tabernacle Choirnek, drága barátaimnak, amiért ekkora hősök és ilyen csodálatos barátok az életemben. Örökké szeretni foglak titeket!” És a második hozzászólás: „Annyira örülök neki, hogy nem vágták ki a tapsot. A pillanat, amikor Sissel ráébred, hogy körülbelül húszezer ember állva tapsol neki, varázslatos.”
Drága barátaim! Őt hallgatni varázslatos és mennyei, megérinti a szívünket, a lelkünket, valamint segít továbbhaladnunk az Őhozzá hazavezető utazásunkon. Ezért megéri küzdeni. Mit tehetsz te azért, hogy gyakrabban halld meg Őt?
[1] (JST 1:17)
[2] Slow Down - Sissel (2019 Pioneer Concert with The Tabernacle Choir) -
https://www.youtube.com/watch?v=EFe84U__kt8
