Néhány évvel ezelőtt szokatlan köhögés tört rám. Az orvosi konzultációk és gyógymódok ellenére úgy tűnt, semmi sem segít. A fizikai állapotom egyre romlott. Négy napig nem tudtam aludni. Elérkezett a szombat, de a helyzet nem változott. Vasárnap kora reggel azon kaptam magam, hogy az Úrhoz fohászkodom erőért. Bár nem történt javulás, mégis eszembe ötlött egy mondat: „Visszatérek hozzátok.” Pontosan ismertem e mondat hátterét. Portugáliában az Oeiras Cövek szentjeinek beszéltem arról, hogy mit jelent egy szertartás (az úrvacsora szertartása), és hogy miképpen nyilvánul meg a szertartásokban az „isteniség hatalma”(1).
Először elmagyaráztam, hogy az úrvacsora egy szertartás, egy tevékenység, egy cselekedet, amely azonban valami mássá, szent cselekedetté válik. Miért? Először is, mert a Szabadítót és az Ő megváltó küldetését jelképezi. Másodszor pedig, ezek a cselekedetek szövetségekhez kapcsolódnak. Harmadszor, a szent papság hatalma által végzik, Isten Fiának a rendje szerint. Végül pedig, e cselekedetek Jézus Krisztus nevéhez kapcsolódnak, egy olyan névhez, amely hatalommal bír.
Ezek után elmagyaráztam, hogy a szent papság felhatalmazásával megáldott minden egyes darabka kenyér, valamint a víz Krisztus testét és vérét jelképezi. Ez egy új szövetség,(2) de egyedi és nagyon személyes. Dallin H. Oaks elnök ezt tanította: „Mivel megtörik és feltépik, minden egyes kenyérdarab egyedi, éppúgy, ahogy az abból vevő egyének is egyediek. Mindannyiunknak más bűnöket kell megbánnunk. Mindannyiunknak különböző szükségletekben kell erőt merítenünk az Úr Jézus Krisztus engesztelésén keresztül, akire emlékezünk ebben a szertartásban.”(3)
Minden egyes darab kenyeret külön-külön vesznek el, éppúgy, ahogy minden egyes pohár vizet. Ez egy meghívás: „Keljetek fel, és jöjjetek hozzám, hogy kezeteket bebocsáthassátok az oldalamba, és hogy érezhessétek a szögek nyomait a kezeimben és a lábfejeimben, hogy tudhassátok, hogy én vagyok Izráel Istene és az egész föld Istene, és megöltek a világ bűneiért.”(4)
Minden egyes héten lehetőségünk van arra, hogy az Ő tanúi legyünk: hogy tanúskodjunk az Ő nevéről, egy olyan névről, amelyben hatalom rejlik.
Amikor Péter és János meggyógyította az embert, „ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala”(5), „oda léptek hozzájuk a papok és a templom felügyelője és a sadduczeusok”(6). Mi volt olyan fontos, ami egybegyűjtötte a vallási közösség e vezetőit? Mitől féltek? „És mikor őket a középre állaták, tudakozzák vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?” Péter így felelt: „Jézus Krisztusnak neve által”. Erre Péternek és Jánosnak megparancsolták, hogy „ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében”(7).
Kihívást intéztem az Oeirasban élő szentekhez, hogy céltudatosabban vegyenek az úrvacsorából, s megígértem nekik, hogy az Úr Jézus vissza fog térni, és megsegít minket az Ő hatalmával.
Most pedig rajtam volta a sor, hogy próbára tegyem mindazt, amiben hittem. Annak ellenére, hogy teljesen kimerült és sajgott a testem az állandó köhögéstől, úgy döntöttem, hogy azon a vasárnapon is veszek az úrvacsorából. Tudtam, hogyan merítsek erőt a szertartásból: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”(8).
Azon a napon úgy vettem az úrvacsorából, hogy tele volt a szívem hálával Isten Fiáért, s gondolataim az Ő földi szolgálatán jártak. Az kívántam, bárcsak soha ne érne véget az a pillanat. Az úrvacsorai gyűlés végén észrevettem, hogy abbamaradt a köhögés. És az egész nap így telt. Eleget tettem a szolgálati megbízásaimnak, hazatértem, és mély álomba merültem, bizonysággal a Szabadítóm nevéről és az Ő megváltó hatalmáról.
Jegyzetek:
- T&Sz 84:20.
- Lásd Lukács 22:30.
- Dallin H. Oaks: Introductory Message (új misszióelnököknek tartott képzésen mondott beszéd, 2017. június 25.); lásd még D. Todd Christofferson: A mennyből alászálló élő kenyér. Liahóna, 2017. nov.
- 3 Nefi 11:14.
- Apostolok cselekedetei 3:1–6.
- Apostolok cselekedetei 4:1.
- Apostolok cselekedetei 4:7–18.
- Lukács 22:19.