Ésaiás azt mondta a Szabadító, Jézus Krisztus küldetéséről prófétálva: „…elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást; Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót”1.
Miután Alma elmenekült Noé király papjaitól, titokban tovább prédikálta az evangéliumot. Akik hittek neki, azok elmentek vele a Mormon vizéhez, ahol kifejezésre juttatták abbéli vágyukat, hogy meg szeretnének keresztelkedni. Ezt követően Alma elmagyarázza, valójában mit is jelent Jézus Krisztus követőjének lenni: „…egymás terheit viselni, hogy azok könnyűek lehessenek; …gyászolni azokkal, akik gyászolnak; igen, és megvigasztalni azokat, akik vigasztalásra szorulnak”2.
Ez a két hasonló üzenet egyaránt azt szemlélteti, hogy a halandó lét mindannyiunk számára kihívásokkal és szívfájdalommal fog járni, és hogy szent felelősségünk ilyenkor törődni egymással.
Sok évvel ezelőtt az akkor négyéves fiunkat komoly baleset érte az otthonunktól távol. Amikor elég jól volt ahhoz, hogy áthelyezzék a helyi kórházba, az ajtónknál egy levél várt minket egy drága nővértől az egyházközségünkből, aki felsorolta, melyik nap ki hoz nekünk ételt, ki viszi a gyerekeinket iskolába és hozza haza őket onnan, illetve ki fogja intézni a mosást, stb. Pár nappal később a feleségem is kórházba került, mert megszületett a legkisebb fiunk. Ő a kórház egyik végében volt, a fiunk a másikban, és ott volt még négy másik gyermekünk, akiket el kellett látni, úgyhogy ebben a hat nehéz hétben rendkívül nagyra értékeltük azt, hogy ez a nővér felmérte, mire lesz szükségünk, és segítő kezet nyújtott.
De mi van azokkal az alkalmakkal, amikor arra kérnek minket, hogy olyan embereket szeressünk és olyanokról gondoskodjunk, akiket nem ismerünk; akik mások, mint mi; akiknek az életmódjával esetleg nem értünk egyet? Mi van azokkal, akik látszólag nem feltétlenül érdemlik meg a segítségünket? Ezekben a helyzetekben jusson eszünkbe, mire emlékeztetett minket M. Russell Ballard elnök: „Könyörületesen keblünkre kell vonnunk Isten gyermekeit, és fel kell számolnunk minden előítéletet, például a fajok, nemek vagy nemzetiségek közti [hátrányos] megkülönböztetést.”3
Nemrég a közösségi médiában olvastam egy bejegyzést egy helyi politikusról a világ másik részén, aki idő előtt hunyt el rákban. Voltak őszinte sajnálkozást kifejező hozzászólások, mások viszont, akik nyilvánvalóan nem értettek egyet a nézeteivel, kevésbé szimpatizáló szavakkal szóltak hozzá. Aztán valaki ezeket a – szerintem – mélyen szántó szavakat írta: „Nem az ő kilétük miatt érzünk együtt az emberekkel. A saját kilétünk miatt érzünk együtt velük. Ha híján vagy az együttérzésnek, az a saját jellemedről árulkodik, nem az övékről.” Bizony, bölcs tanács!
Úgy tűnik, a világunk egyre inkább saját magára összpontosít, gyorsan ítélkezik, és éppen olyan gyorsan szidja és támadja a más véleményen lévőket. Azonban a Szabadító így válaszolt, amikor megkérdezték tőle, melyik a legfontosabb parancsolat: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Figyeljétek meg, hogy bár második parancsolatnak nevezik, az is elhangzik, hogy „hasonlatos” az elsőhöz.4 William R. Bradford elder a Hetvenektől egyszer azt mondta: „Az összes olyan hatás közül, amelyek miatt rosszul döntenek az emberek, kétségkívül az önzés a legerősebb. Ahol jelen van az önzés, onnan hiányzik az Úr Lelke.”5
Nekünk, akik igazán Jézus Krisztus követésére törekszünk, talán a kifelé tekintés és a rászorulókról való gondoskodás a legalapvetőbb jellemvonás, amelyet ki kell fejlesztenünk ahhoz, hogy igaz tanítványok legyünk. Ha Isten minden gyermeke irányában kifejlesztjük magunkban az együttérzést, vagyis a jószívűséget, függetlenül attól, hogy kik ők, honnan jöttek vagy miben hisznek, az lehetővé fogja tenni számunkra, hogy magabiztosan álljunk Isten elé.6
Igyekezzünk mindannyian kifejleszteni ezeket a jellemvonásokat: gondoskodjunk a rászorulókról, és mindig kegyelemmel, alázatosan és kedvesen viselkedjünk Isten minden gyermekével!
-
Ésaiás 61:1–2.
-
Móziás 18:8–9.
-
M. Russell Ballard: Az utazás folytatódik! 2017. októberi általános konferencia.
-
Máté 22:37–39.
-
Elder William R. Bradford BYU Speeches 3rd June 2003.
-
Lásd Tan és szövetségek 121:45.