Amikor a gyermekeink kicsik voltak, mindig olyan helyre igyekeztünk ülni velük az istentiszteleten, ahonnan könnyen ki tudtunk sietni. A pelenkázótáska mindig tele volt könyvekkel, zsírkrétákkal és csendes játékokkal, amelyek segítettek lekötni a mi kis izgő-mozgó különítményünket. A célunk az volt, hogy halkan tartsuk őket a gyűlés alatt.
Amikor azonban idősebbek lettek – olyan alsó tagozatos korúak –, eldöntöttük, hogy készen állnak egy új korszakra. Az volt a gondolatmenetünk, hogy egy kicsivel több odafigyeléssel segíthetünk a gyermekeinknek másképp tekinteni az egyházi gyűlésekre és többet hazavinni az ott elhangzottakból. Az új célunk az volt, hogy segítsünk nekik figyelni és tanulni az egyházi gyűlések során.
Azzal kezdtük, hogy leültünk családként, és megbeszéltük, mit fogunk csinálni, illetve azt, hogy miért. Ezt követte egy elvonási periódus, amikor már nem vittünk olyan dolgokat az istentiszteletekre, melyekkel csendben leköthették magukat, hanem arra biztattuk a három idősebb gyermekünket, hogy figyeljenek.
Ebben az időszakban mély önvizsgálatot tartottunk. Megfigyeltük, hogy az otthonunk egy valóságos lelki tanulási központtá vált. Az egyházban tanított evangéliumi témák minden korábbinál többször indítottak el családi beszélgetéseket; az otthon tanult tantételeket pedig gazdagította és megerősítette az istentiszteleteken való részvétel. Ebből – legalábbis reményeink szerint – az következett, hogy a gyermekeink jobban átérezték az úrvacsorai gyűlés fontosságát.
Felismertük, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy segítsünk fejleszteni a figyelemfenntartó képességüket. Alább néhány példát találtok arra, hogy a tapasztalatunk szerint, miként tehetitek ezt meg:
1. Tartsatok egy otthoni estet, amelynek a témája az odafigyelés fontossága, és beszéljétek meg, hogyan tehetitek ezt. Azzal kezdjétek, hogy megbeszélitek, hogyan figyeljetek oda egymásra, amikor csak ketten beszélgettek. Játsszatok el ilyen helyzeteket. Aztán a hét során legyetek ti is jó hallgatóság a gyermekeitek felé. Mutassátok meg nekik, milyen fontos, hogy a beszélő tartsa a szemkontaktust azzal, aki hallgatja, ő pedig teljes figyelemmel legyen.
2. Hozzatok létre olyan különleges helyzeteket otthon, amikor figyelni kell. Mi felvettünk egy otthoni estet, amelyen a gyermekeink meséltek el történetek a szentírásokból és evangéliumi tantételekről tanítottak. Nagyon szeretik hallgatni magukat, és újra és újra lejátsszák maguknak ezeket a felvételeket. A gyermekeknek való felolvasás szintén csodálatos módja annak, hogy megtanítsuk őket figyelni. A közönségkedvenc történetek felvétele pedig rendkívül kedvelt időtöltéssé vált a családunkban. Ezek a felvételek nem csak szórakoztatóak, hanem helyes tantételeket is tanítanak.
3. Családként közösen beszélgessetek arról, hogy ezek a technikák miként alkalmazhatóak, amikor nem csupán két ember párbeszédéről van szó – hanem például egy úrvacsorai gyűlésről. Mondjátok el, hogy a szemkontaktus fenntartása – amelyre minden hivatásos pedagógust is tanítanak – a hallgatóság feladata is. Az úrvacsorai gyűlésen mutassatok jó példát azzal, hogy odafigyeltek a beszélőre és nem hagyjátok elkalandozni a tekinteteteket és a gondolataitokat.
4. Otthon próbáljatok meg dolgozni azon, hogy elmélyítsétek és növeljétek a gyermekeitek evangéliumi szókincsét, így amikor ilyen kifejezéseket hallanak egyházi beszédekben, könnyebben tudnak kapcsolódni hozzájuk. Az egyházi gyűléseken elhangzó szavak és kifejezések nagy része érthető még akár kisebb gyermekek számára is. Kezdhettek például olyan szavakkal, mint a keresztelés, a szövetség vagy az úrvacsora.
5. Segíts a gyermekeidnek megérteni, mi és miért történik az egyházi gyűléseken. Az otthoni estek során beszélgessetek konkrét eseményekről, mint az áldások, a konfirmálás vagy az úrvacsora megáldása, így a gyűlések ezen részei már nem lesznek ismeretlenek a számukra.
6. Minden gyermeknek jelölj ki egy, a gyűlés során elhangzó beszédet, melyet aztán otthon visszamondhat. Kérd meg őket, hogy a gyűlés közben írjanak egy 2-3 mondatos összefoglalót a beszédről. Amikor egy beszéd túl nehéz a kisebb gyermekeknek, egy szülő vagy egy idősebb testvér segíthet annak elmagyarázásával és értelmezésével. Így az egész családot bevonjátok és mindenki nyer valamit az élményből.
7. Kezdjetek el vezetni egy családi emlékmappát vagy emlékkönyvet, amelybe gyűjtitek az egyházi gyűléseken hallott érdekes történeteket és gondolatokat. A címek legyenek egyszerűek, hogy még a legkisebbeket is be tudjátok vonni. Mindenki hozzáteheti az ötleteit vagy a gyűlésekről hazahozott kiosztmányait. Amikor egy otthoni est leckéje ezen témák egyikére épül, vagy kiadtatok egy beszédet az egyik gyermeknek, nézzétek át ezt a mappát és használjátok forrásként.
8. Énekeljetek himnuszokat, hogy érdekesebbé tegyétek az úrvacsorai dalokat a gyermekek számára. Kérjétek meg a zenei vezetőt, hogy küldje el nektek a következő heti himnuszok listáját, majd gyakoroljátok őket közösen az otthoni est alakalmával. Kérd meg a gyermekeket, hogy különösen figyeljenek a szövegre. Beszéljétek meg, mi a himnusz üzenete.
Amikor mi, szülők hajlandóak vagyunk erőfeszítéseket tenni és időt szánni ezekre a dolgokra, akkor segíthetünk a gyermekeinknek jobban megérteni az egyházi gyűlések fontosságát. Az igyekezetünknek, hogy segítsünk nekik elsajátítani az odafigyelés képességét, örökkévaló hatása lesz.