Amikor a Szabadító szolgált a nefitáknak a feltámadása után, megbizonyosodott róla, hogy a gyermekeket is bevonja a páratlan szolgálattételébe. A szentírásokban olvashatjuk, hogy „vette a kisgyermekeiket, egyenként, és megáldotta őket, és imádkozott értük az Atyához”. Majd így szólt a sokasághoz: „Nézzétek kicsinyeiteket”. A felnőttek ámulattal nézték, ahogy angyalok szálltak alá „mintha tűz közepén lettek volna; és lejöttek, és körülvették ezeket a kicsinyeket, …és az angyalok szolgáltak nekik” (3 Nefi 17:21, 23, 24).
A mi gyermekeink nem voltak ott, ahogy akkor sem, amikor a Szabadító halandó szolgálata során ezt mondta: „Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa” (Márk 10:14). Mégis becsesek Neki a mi gyermekeink is, és a szívüket megérintheti a Szentlélek. Az egyik lehetősége arra, hogy ily módon megérintse a gyermekeinket, az úrvacsorai gyűlésen adódik, a szent istentiszteleti gyűlésen, amelyet az Ő nevében tartanak az egyház minden tagja számára.
A gyermekek hódolhatnak és érezhetik a Lelket
Még a legkisebb gyermekek is tapasztalhatnak szép, szent és gyengéd érzéseket a Szent Lélek által, és minden gyermeknek szükséglete és joga érezni ezeket. Hogy a gyermekeink érezhessék a Lelket, részt kell venniük az úrvacsorai gyűlésen, és elég nyugodtnak kell lenniük ahhoz, hogy megérezhessék a halk és szelíd hang suttogását. Ez nem mindig egyszerű, de megtaníthatjuk a gyermekeinknek, hogy „csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten” (Zsoltárok 46:11). A példamutatás mellett, a szülők, a rokonok, a tanítók és a vezetők alkalmazhatják az alábbi ötleteket, hogy segítsenek a gyermekeknek megtapasztalni, milyen áhítattal hódolni.
Az áhítatos hódolatra való nevelés otthon kezdődik. Minél kisebb korban belekezdünk, annál könnyebb. Meg kell tanítanunk a gyermekeinknek, milyen fontos érezni a Lelket, és mit tegyenek azért, hogy elnyerjék ezeket a különleges, szent érzéseket, valamint hogyan ismerjék fel őket. Emellett teremthetünk olyan csendes pillanatokat is otthon, amelyek meghívják a Lelket. Az otthoni estek mellett sok család tart napi áhítatokat, amelyeken szentírásokat olvasnak és himnuszokat énekelnek.
A szülők szánhatnak időt arra, hogy elmagyarázzák a gyermekeknek, miért járunk úrvacsorai gyűlésre. A családi imák során megkérhetjük az Urat, hogy segítsen mindegyik gyermeknek megérteni, mit próbálunk nekik megtanítani.
Emlékeztethetjük őket az egyházi gyűlések előtt, hogy mi fog történni és miként fogunk mindannyian részt venni benne: „Csendben belépünk a kápolnába. Családként együtt leülünk és hallgatjuk a zenei előjátékot. A dalokat hallgatva felkészülünk az úrvacsorai szertartásra és érezhetjük a Lelket, ami a nyugalom és békesség boldog érzése.”
A gyermekeknek azt is meg lehet tanítani, hogy abban a pár percben csendesen hallgassák a különleges zeneszámot. A zene a Lélek hordozóanyaga, és a gyermekek érezhetik a Lelket, még ha nem is értik a szavakat.
Segíteni a gyermekeknek a részvételben
Bármilyen korú gyermek élvezettel be tud kapcsolódni a himnuszok éneklésébe. A pici gyermekek szeretik hallgatni a szöveg ismétlődő részeit. Sok himnuszunkban vannak ismétlődő kifejezések vagy refrének, mi pedig segíthetünk nekik ezekre felfigyelni. Ha belesuttogjuk a gyermek fülébe a dal szövegét, az segít nekik kihallani azt az énekből, mikor odaér a zene. Például a refrén elején odasúghatjuk neki, hogy „figyelj, az jön, hogy »ha látom Jézus mosolyát«”, majd nézzük, milyen széles mosolyra derül, mikor hallja a gyülekezetet énekelni ezeket a szavakat.
Ahogy idősödnek a gyermekek, megtanulhatnak becsatlakozni ezeknél a különleges részeknél. A gyermekek szeretik azt énekelni, hogy „ó, mily csodálatos” vagy „dicsőség” vagy „napfény árad, áldott napfény”. Majd idővel egyre hosszabb részeket, teljes refréneket, végül pedig teljes himnuszokat is el tudnak énekelni. Segít, ha otthon gyakorolunk.
Azok a gyermekek, akik már tudnak egy kicsit olvasni, az előbb felvázoltakhoz hasonlóan, fokozatosan megtanulhatják elolvasni a himnuszokat, nagy sikerélményre szert téve ezáltal. Ez egy mintát ad számukra, hogy amikor tizenévesek lesznek, nagyobb eséllyel folytassák a himnuszok éneklését.
A gyermekek már picike korukban megtanulhatnak imádkozni. Otthon, a szülők iránymutatása mellett, még a legkisebb gyermekek is összekulcsolják a karjukat és lehajtják a fejüket a család többi tagjával. Ugyanez történik az úrvacsorai gyűlésen is a nyitóima, a záróima és az úrvacsorai imák közben. Otthon is felolvashatjuk az úrvacsorai imák gyönyörű és jelentőségteljes szövegét, a maguk szintjén elmagyarázva a gyermekeinknek, mit jelentenek a szavak. Az idősebbeknek segíthet, ha megtanulják kívülről az imákat. A himnuszokhoz hasonlóan, ezeknél is elkezdik majd kihallani a szavakat az imákból, ha már tudják mire figyeljenek. Elmagyarázhatjuk a gyermekeknek azt is, mit jelent az úrvacsora, olyan módon, hogy megértsék.
Segíteni a gyermekeknek áhítatosnak lenni
Sokat tehetünk azért, hogy segítsünk a gyermekeinknek átérezni az úrvacsorai gyűléseken elhangzó beszédek fontosságát. Spencer W. Kimball elnök ezt tanította: „Az alkalmanként, suttogva átadott tisztázása a beszélő mondanivalójának, segíthet a gyermeknek jobban kapcsolódni az elhangzottakhoz. Például egy apa odasúghatja a gyermekének: »Most Gordy apukája beszél. A pionírokról mesél éppen«.”
Időről időre a szülő röviden össze is foglalhatja az elhangzottakat és felhívhatja a gyermeke figyelmét olyan szentírásbeli történetekre, amelyeket felismerhetnek: „Ez a történetet ismered! Abinádiról és Noé királyról szól!”
Persze mindezt halkan, a gyermek fülébe suttogva tegyük, hogy ne zavarjunk meg másokat.
Vannak szülők, akik azt mondják, „a mi gyerekeink áhítatosak egészen az úrvacsora kiosztásának a végéig, és mi úgy érezzük ez elég is”. Ám az egész gyűlésnek a hódolat a célja, a gyermekeink pedig a teljes gyűlésre meghívást kaptak. Veszünk az úrvacsorából, hogy emlékezzünk a Szabadító engesztelésére és megújítsuk a Vele kötött szövetségeinket. A beszédek ennek az emlékezésnek és elkötelezettségnek a meghosszabbításai.
A gyermekeinknek tiszteletet kell érezniük és mutatniuk a beszélők iránt. Szeretetteljesen megbeszélhetjük ezt a gyermekeinkkel: „Tudom, hogy nem értesz mindent, de a beszélő arról tanít most minket, amiről úgy érzi, az Úr szeretné, hogy halljunk. Segítek egy kicsit jobban megérteni, otthon pedig majd beszélhetünk róla még.”
Amikor érdeklődő barátainkkal ülünk az istentiszteleten, arra vágyunk, hogy érezzék a Lelket és megtérjenek. Bizonyos értelemben a gyermekeink is az érdeklődőink. Nem érezzük velük kapcsolatban is ugyanezt a vágyat?
Segíteni a gyermekeknek érezni a Lelket
Sokan úgy érkeznek az úrvacsorai gyűlésre, hogy szeretnének közelebb kerülni Istenhez és sugalmazást kapni a Szentlélek által. A nem áhítatos viselkedés bármelyikünk hódolatra való vágyát megzavarhatja. Alexander B. Morrison, aki a Hetvenek tagjaként szolgált 1989 és 2000 között, a következőket mesélte egy afrikai úrvacsorai gyűlésről: „Mindenki, a gyermekek és a felnőttek egyaránt odaadó, feszült figyelemmel hallgatják a beszélőt. Nincs fészkelődés a sorokban, nincs kimászkálás enni vagy inni, nincs mosdóba járkálás. Ilyen körülmények között magasfokú lelkület uralkodik az úrvacsorai gyűléseken.”
Nem kényszeríthetjük hódolatra a gyermekeinket, de segíthetünk nekik olyan módon viselkedni, ami meghívhatja a Lelket. Persze minden gyermek egyedi, és ami az egyik esetében működik, lehet, hogy egy másiknál nem fog. Ám azok a szülők, akik imádságosan elhatározzák, hogy segíteni fognak a gyermekeiknek hódolni és érezni a Lelket, arra az örömteli felismerésre jutnak majd, hogy jogosultak az ezzel kapcsolatos kinyilatkoztatásra és sugalmazásra.
A közeli családtagok mellett mások is segíthetnek abban, hogy áhítattal és tiszteletteljesen viselkedjenek a gyermekek. A beszélők használhatnak egyszerű nyelvezetet és belefoglalhatnak jól ismert szentírástörténeteket a beszédeikbe. A zenei vezetők és orgonisták választhatnak olyan dalokat, amelyeket a gyermekek ismernek és szeretnek. A papsági vezetők dolgozhatnak annak biztosításán, hogy a gyűlések meghívják a Szent Lelket.
Egy nagyszerű lehetőség
Az istentiszteletek nagyszerű lehetőséget biztosítanak a gyermekeknek arra, hogy önuralmat tanuljanak, és megtanulják tiszteletben tartani mások jogait és szükségleteit. Ezek a szent gyűlések alkalmat adnak mindannyiunknak arra, hogy közösen segítsünk a gyermekeknek érezni és vágyni a Szent Lélek szolgálatára. Így, ahogy növekednek, mély, maradandó szeretet éreznek majd a Szabadító iránt – olyan szeretetet, amely segít nekik megmaradni a szoros és keskeny ösvényen, amely visszavezet az Ő karjaiba.
Áhítat
„Meg kell erősítenünk az úrvacsorai gyűléseinket, és a hódolat óráivá kell tennünk azokat cselekedetben. Meg kell teremtenünk az áhítat lelkületét, egy olyan hozzáállásét, amelyben az emberek csendesen, áhítattal és gondolataikban elmélyedve érkeznek a kápolnába. […] Az úrvacsorai gyűlések a tagjaink lelki felfrissülésének az idejét kell jelentsék, amikor vasárnap egybegyűlnek, hogy vegyenek az úrvacsorából és megújítsák a szövetségeiket az Úrral.”
President Gordon B. Hinckley, Pittsburgh Pennsylvania Regional Conference, Apr. 27, 1996; quoted in Ensign, Aug. 1997, 6; July 1997, 73.