Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy miként reagálnának az emberek, ha lehetőségük lenne belépőjegyet venni, és meghallgatni Ádámot a Wembley Stadionban, Ábrahámot a Stade de France-ban, vagy Mózest a Santiago Bernabéu stadionban. A legtöbb ember valószínűleg tenne vele egy próbát, és talán még jelentős pénzeket is hajlandó lenne fizetni érte. Utolsó napi szentekként félévente kapunk felkérést, hogy az újkori próféták szavain lakmározzunk. Az általános konferenciát most néhány hónapig a visszapillantó tükörből nézzük. Miként vált a javunkra az erőteljes hatása? Hogyan változott meg az életünk? Miként alkalmaztuk az értékes tanításait?
Ezen üzenet megírására készülődve megkérdeztem a családom tagjait, hogy milyen áldásokat tapasztaltak a legutóbbi általános konferenciánk tanításainak alkalmazása által. Alább olvasható a bölcsességük néhány ékköve. A tiéd mi lenne?
– „Régebben úgy gondoltam, hogy az, amiként az Úr előtt állok, fordítottan arányos a bűnbánatom szükségességével: ha nincs szükségem bűnbánatra, az csakis azt jelentheti, hogy a helyes ösvényen járok, hiszen nem teszek semmi helytelent! A próféta által már értem, hogy ennek a teljes ellentéte az igaz: a mindennapos bűnbánatnak kell az életem középpontjában állnia ahhoz, hogy lelkileg sikeres lehessek.”
– „A konferenciát követően késztetést éreztem, hogy komolyabb szándékkal tanulmányozzam a szentírásokat, ennek eredményeként pedig sokkal több lelki késztetést kaptam, amelyeket meg is próbáltam követni.”
– „Kulcsot kaptam ahhoz, hogy tudjam, mikor tekinthetem befejezettnek a bűnbánatomat: ha érzem az Úr Lelkét az életemben, az azt jelenti, hogy vagy bocsánatot nyertem, vagy igen közel járok ahhoz, hogy bocsánatot nyerjek.”
– „A konferencia során megnövekedett vágyat éreztem arra, hogy több időt szánjak a személyes kinyilatkoztatásra. Ez pedig több kinyilatkoztatást és késztetést hozott az életembe, amiért hálás vagyok.”
– „Emlékeztetett arra, hogy a helytelen dolgokat nem lehet helyesen csinálni, ez pedig segített sikeresebben szembenéznem a kísértéssel.”
Ezeken a válaszokon elmélkedve három tantétel emelkedett ki, amely segítségünkre lehet az abbéli vágyunkban, hogy kiterjesszük az áldásokat, amelyeket az általános konferencia nyújthat:
- A lelki növekedéshez nem lehet lerövidíteni az utat; el kell végeznünk a munkát. Bármily felemelő és építő jellegű legyen is egy konferencia, az abból következő lelki növekedés gyümölcse nem érhet be mindaddig, amíg nem cselekszünk a konferencia során személyes sugalmazásként kapottak szerint.
- Amikor a konferencia során kapott ígéretekre összpontosítunk, könnyebben azonosíthatjuk be az Úr áldásait, és erőteljesebben érezhetjük az Ő irántunk tanúsított szeretetét. Előfordulhat, hogy anélkül örvendezünk a nemzetek evangélium előtti megnyílásának, hogy felismernénk, miszerint az a közelmúltbeli, az egyház kinyilatkoztatott nevének helyes használatára irányuló prófétai felhívás eredménye. Nelson elnök ezt mondta: „Ígéretemet teszem nektek, hogy ha megtesszük a tőlünk telhető legtöbbet, hogy visszaállítsuk az Úr egyházának helyes nevét […], [r]endelkezni fogunk Isten tudásával és hatalmával, hogy elvihessük Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának áldásait minden nemzethez, nemzetséghez, nyelvhez és néphez.[i]”
- Amint arra a szentírások is emlékeztetnek, a lelki tanulás mintája az ismétlés mintája: ahhoz, hogy emlékezzünk az általános konferencia tantételeire, elsajátítsuk azokat, végül pedig beépítsük őket az életünkbe, általában több nekifutásra van szükség. Ezért az egyszeri tanulmányozás aligha hozza majd meg a várt eredményeket. A tudatos, ismétlődő tanulmányozás által válunk élő tanítványokká és lesznek a parancsolatok a szívünk hústáblájára írva.
Amikor végiggondoljuk a legutóbbi konferenciát és felkészülünk a következőre, kívánom, hogy emlékezzünk rá, miszerint ezek olyan kiváltságos alkalmak a számunkra, amikor számottevően csökkenthetjük az isteniségtől való távolságot az életünkben, valamint tökéletes lehetőségek Isten kezének megérintésére.
[i] Russel M. Nelson elnök: Az egyház helyes neve. 2018. október