Amikor megőrizzük a sabbat szentségét, szentté tétetünk

Területi vezetőségi üzenet

paul-v-johnson_200x250.jpg
Paul V. Johnson Elder, Amerikai Egyesült Államok Első tanácsos az Európa Területi Elnökségben

Földi életünk során arra törekszünk, hogy hasonlóbbá váljunk Mennyei Atyánkhoz és a Fiához, Jézus Krisztushoz. Többet szeretnénk megtudni róluk, és úgy akarunk élni, ahogyan azt ők szeretnék.  Szeretnénk megszenteltetni avagy szentté válni, merthogy ők is szentek.  Az egyik leghatékonyabb segítség a szentebbé válásra irányuló törekvésünkben a sabbat napja. A sabbat értünk van (Márk 2:27), hogy segítsen és megáldjon az életünk folyamán. Azt az utasítást kaptuk, hogy tartsuk meg a sabbatot, és szentnek őrizzük meg azt (vö. T&Sz 68:29). Amikor megőrizzük a sabbat szentségét, szentté tétetünk. 

Miképpen játszik szerepet a sabbatnap a megszenteltetésünk folyamatában? Az Úr azt mondta, hogy szeplőtelennek tarthatjuk meg magunkat a világtól, ha elmegyünk az imádság házába, és felajánljuk szentségeinket az Ő szent napján (T&Sz 59:9). Felhívásként is tekinthetünk arra, hogy tartsuk meg magunkat szeplőtelennek a világtól, de egyúttal hatalmas áldás is, amely abból fakad, hogy szentnek őrizzük meg a sabbatot. Szentnek lenni részben annyit tesz mint tisztának lenni, és ha az életünk mentes a világ szeplőitől vagy foltjaitól, az egy nagy lépés a szentség irányába. 

Az úrvacsora szertartása fontos része annak, hogy tiszták maradjunk.  Amikor arra érdemesen veszünk az úrvacsorából, akkor az ígéret szerint a Lelke mindig velünk lehet (vö. T&Sz 20:77). A Szentlélek megszentel, vagyis megtisztít bennünket (3 Ne. 27:20).

Szentebbé válunk, amikor egyre többet tudunk meg a Szabadítóról, és úgy élünk, ahogyan Ő élt. A gyűléseinken és óráinkon való részvétel, illetve a saját személyes sabbatnapi tanulmányozásunk és hódolatunk során tudunk meg többet Őróla.

Akkor is szentebbé válunk, miközben több figyelmet fordítunk másokra, ahogyan azt a Szabadító tette, amikor a földön járt.  Miközben az elhívásainkat végezzük, másokat szolgálunk. Elhívhatjuk egy ismerősünket az egyházi gyűléseinkre vagy az otthonunkba, és megoszthatjuk velük az evangélium áldásait. Kinyújthatjuk karunkat az őseink felé, amikor felkutatjuk őket, és felkészülünk arra, hogy segítsünk nekik a templomi szertartások elnyerésében. Megerősíthetjük a családunk élő tagjai közti köteléket, és megáldhatjuk mások életét is, amikor szeretetet tanúsítunk irántuk.

Russell M. Nelson elnök elmagyarázta, hogy a sabbat biztosít „valódi enyhülést a mindennapi élet fáradalmaitól, és ad lehetőséget a testi-lelki megújulásra” (Liahóna, 2015. máj.).

Nelson elnök azt is elmagyarázta, hogy rájött: a sabbatnapon tanúsított viselkedése és hozzáállása egy jelet képez közte és a Mennyei Atyja között. A támogatott és a tiltott tevékenységek felsorolása helyett ezt mondta: „Amikor el kellett döntenem, vajon egy tevékenység megfelel-e a sabbat napjának, egyszerűen csak feltettem magamnak a kérdést: »Milyen jelet küldök ezzel Istennek?« Ez a kérdés kristálytisztává tette a sabbat napjával kapcsolatos választási lehetőségeimet.” (Liahóna, 2015. máj.).

„Amikor egy nemzet elhanyagolja a sabbat megtartását, az élet minden területe csorbát szenved és a vallási élet hanyatlani kezd” (Kalauz a szentírásokhoz: sabbatnap). Ez a tantétel nemcsak a nemzetekre, de az egyénekre is vonatkozik. Amikor egy illető elhanyagolja a sabbat megtartását, az élete minden területe csorbát szenved és a lelki élete hanyatlani kezd. Ha azonban szentnek őrizzük meg a sabbatnapot, az az életünk minden területére pozitív hatással van, mi pedig szentebbekké válunk.

Mily nagy áldás a sabbatnap! E kihívásokkal teli, bukott világban az Úr biztosított számunkra egy napot, amely – ha megfelelően megtartjuk – nemcsak gyönyörűség lesz (Ésaiás 58:13–14), hanem segíteni fog megszentelődni is – szentté válni az Úr előtt.