A Mormon könyve első verse –
„Én, Nefi, jó szülőktől születtem, ezért némileg kitaníttattam atyám minden tudományában” – világosan utal a családok és a szülők szerepére és fontosságára a Mormon könyvében és Jézus Krisztus evangéliumában. A Mormon könyvében szereplő számos igazlelkű szülő példáján gondolkodva nagyszerű tanításokra és meglátásokra leltem.
Amikor arról olvastam, ahogyan Lehi és Sária gondoskodtak a gyermekeiről, tanították őket és irányt mutattak számukra, igyekeztem úgymond magamra vonatkoztatni a szentírásokat[i], az apaként betöltött szerepemben. Amikor feleségemmel a Mormon könyve igazlelkű szülőin tűnődünk, számos további példa jut eszünkbe.
Amikor Énós egyedül volt az erdőben, és az életéről gondolkodott, valamint arról, hogy „bocsánatot nyer[jen] a bűnei[re]”[ii], visszagondolt „a szavak[ra], melyeket gyakran [hallott] midőn aty[ja] az örök életről és a szentek öröméről szólt”[iii]. Énós tudta, hogy az apja „igaz ember volt”[iv]. Énós apjának – Jákóbnak – igazlelkű példája jelentősen hozzásegítette Énóst ahhoz, hogy bocsánatot nyerhessen a bűneire.
Móziásnál azt olvassuk, hogy milyen sokan voltak olyanok az egyházban a „felnövekvő nemzedékből”, akik nem hitték a próféták tanításait, „nem akartak megkeresztelkedni”, és „hitükre nézve különálló emberek” lettek.[v] Mindez nagy nyomorúságot okozott, és egyaránt aggasztotta Alma prófétát és Móziás királyt; aggodalmuk tovább fokozódott, amikor néhányan a saját fiaik közül az egyházzal szembeni ellenállás fő szószólóivá váltak. Nagyszerű csoda történt, amikor egy angyal jelent meg az ifjabb Almának és Móziás fiainak, hogy megállítsa a lázadásukat.[vi] Ekkor ismét láthatjuk egy igazlelkű édesapa példáját Almánál, aki – amikor elé hozták a megnémult és meggyötört fiát – „örvendezett, mert tudta, hogy ez Isten hatalma volt”[vii]. Az ifjabb Alma és Móziás fiai igazlelkű szülei életbevágóan fontos szerepet játszottak abban, hogy ők hithű misszionáriusokká és vezetőkké váltak.
Amikor Hélamán vitéz és hithű „fiait” a hitük, bátorságuk és erejük forrásáról kérdezték, azt válaszolták, hogy „anyáik tanították meg nekik, hogy ha nem kételkednek, akkor Isten ki fogja szabadítani őket”[viii]. Vitézségük csodálatos példa mindenkinek, ők pedig nem kételkedtek anyáik igazlelkűségében és hitében, ezt mondva: „Mi nem kételkedünk abban, hogy anyáink tudták ezt.”[ix]
Ez csak néhány példa a Mormon könyvében szereplő igazlelkű szülőkre. Mindig érdekesnek találtam, hogy ezen igazlelkű szülők egyes gyermekei nem egyszer eltávolodtak szüleik tanításaitól és iránymutatásától. Ez egy olyan helyzet, amellyel sokan szembesülnek ma az egyházban.
Ilyen helyzetekben az igazlelkű szülők (a Mormon könyvében és napjainkban is) hithűek és engedelmesek maradnak. Almához hasonlóan buzgón imádkoznak gyermekeik jólétéért, és reménykednek, hogy Énóshoz hasonlóan majd a gyermekeik is olyan helyzetbe kerülnek, hogy eltűnődhetnek szüleik tanításain és példáján, illetve hogy megteszik az életükben azokat a szükséges változtatásokat, melyeket követően ismét élvezhetik a királyság áldásait.
Boyd K. Packer elnök:
„Nem szokatlan, hogy felelősségteljes szülők egy időre elveszítik valamelyik gyermeküket, olyan hatások miatt, melyekre nincs befolyásuk. Gyötrődnek a lázadó fiaik vagy lányaik miatt. Tanácstalanul állnak azelőtt, hogy vajon miért ilyen tehetetlenek, annak ellenére, hogy nagyon keményen igyekeztek azt tenni, amit tenniük kellett. Meggyőződésem, hogy azok a gonosz hatások egy napon érvénytelenítve lesznek. […] Nem hangsúlyozhatjuk eléggé a templomi házasság értékét, a pecsételő szertartás egymáshoz rögzítő kötelékeit, és az érdemesség ehhez kapcsolódó, kötelező normáit. Amikor a szülők megtartják a templom oltáránál kötött szövetségeiket, gyermekeik mindörökké hozzájuk lesznek kötve.”[x]
Az igazlelkű szülők példájára ma legalább akkora szükség van, mint korábban bármikor. Gyermekeinknek hithű, engedelmes és vitéz szülőkre van szükségük, akikhez segítségért fordulhatnak a Mennyei Atyánkhoz visszavezető útjukon.
[i] 1 Nefi 19:23
[ii] Enós 1:2
[iii] Enós1:3
[iv] Enós 1:1
[v] Móziás 26:1-5
[vi] Móziás 27:8-18
[vii] Móziás 27:20
[viii] Alma 56:47
[ix] Alma 56:48
[x] Boyd K Packer “Our Moral Environment,” Ensign, Május 1992,68