A közelmúltban az életünk sok területén álltak be hirtelen változások, és habár nem evezünk mind egy hajóban, mindannyian ugyanazon a viharos tengeren hánykolódunk. Időnként nem voltam biztos benne, mi a következő lépés, hogyan haladjak tovább, legyek eredményes, és miként alkalmazkodjak az életemben beállt változásokhoz.
Talán hozzám hasonlóan neked is voltak az elmúlt hónapokban lehetőségeid arra, hogy útmutatást és megértést kérj az Úrtól különböző témákban, hogy az ismeretlen és kivételes helyzetek és körülmények között hajózva megtalálhasd az utat. Talán te is úgy érezted, hogy ez az időszak lehetőséget adott a finomulásra és a megszentelődésre; olyan időszak volt, amikor közelebb kerülhettünk Mennyei Atyánkhoz, és Jézus Krisztus jobb tanítványává válhattunk. Nelson elnök, a Tizenkettek közé tartozó fivérek és a szervezeti elnökök egybehangzóan arra kértek minket, hogy Őt hallgassuk[1], ami segít majd utat találnunk ezekben az időkben. Az egyik legfontosabb készség, amelyet elsajátíthatunk vagy finomíthatunk ebben az életben, az az, hogy miként halljuk meg az Úr hangját és a késztetéseit. E késztetések meghallása, a rájuk való odafigyelés, és az ezek szerint való cselekvés lehetőséget ad nekünk a finomulásra és a megszentelődésre.
Az én tapasztalatom szerint az Úr nagyon is hajlandó megosztani velünk az akaratát és az útmutatását, amikor az Ő királyságának építéséről van szó. Nelson elnök is osztotta ezt a véleményt, arra buzdítva minket, hogy törekedjünk kinyilatkoztatásra[2]. Azt vettem észre, hogy a kinyilatkoztatás könnyebben és gyorsabban árad ki, amikor – akár az elhívásom részeként, akár csak valakire gondolva – mások szolgálatával kapcsolatban imádkozok és kérek útmutatást, mint amikor a saját akaratommal és körülményeimmel kapcsolatban teszem ezt.
Dieter F. Uchtdorf elder az Első Elnökség tagjaként szolgálva ezt tanította:
„Az imáinkra gyakran nem akkor jön a válasz, amikor még térdelünk, hanem amikor talpon vagyunk, és az Urat és a körülöttünk élőket szolgáljuk. A szolgálat önzetlen cselekedetei és az életünk felajánlása finomítja a lelkünket, eltávolítja a hályogot lelki szemeink elől, és megnyitja a menny ablakait. Gyakran azzal találjuk meg a választ a saját imáinkra, hogy mi magunk egy másik ember imájára adott válasszá válunk.”[3]
A Lélek megszentelő hatalma rendelkezésünkre áll, amikor igyekszünk megtudni, hogyan szolgáljuk eredményesen a körülöttünk élőket – a családunkat, a barátainkat, a szomszédainkat, a közösségeinket, vagy azokat, akik az elhívásainkon keresztül a sáfárságunkra vannak bízva. Amint egyre érzékenyebbé válunk mások szükségleteire, érzékenyebbé válunk a Lélekre is, ami segít nekünk a megfelelni a himnusz szavainak, és olyanná válni, mint az Úr[4]. Tapasztalatom szerint, amikor úgy járulunk az Úr elé, hogy imánkban azt kérdezzük tőle, miként segíthetünk vagy áldhatunk meg másokat, Ő készségesen meg fogja válaszolni az imánkat. Az is megtörténhet, hogy a cselekvésre való késztetést nem előzi meg kifejezett ima, azonban az egyszerű hit, melynek hatására ekkor is megyünk és jót teszünk valakivel, mindkét fél részére jutalmakat eredményez. Silvia Allred nővér, a Segítőegylet Általános Elnökségének korábbi tanácsosa ezt így írta le:
„Krisztus tiszta szeretetét juttatjuk kifejezésre, amikor önzetlenül szolgálunk. Egymás segítése megszentelő élmény, amely felemeli azt, aki kap, és alázatossá teszi azt, aki ad.”[5]
Thomas S. Monson elnök egyszer azt mondta, hogy végtelen lehetőségünk van arra, hogy adjunk magunkból, ám ezek hamar elillannak[6]. Azért imádkozom, hogy a Szentlélek megbízzon bennünk a késztetések követésében, hogy azok szerint cselekedjünk, és ezáltal válasszá váljunk valaki más imájára, ami cserébe megszentelő, fejlődést előidéző élmény lesz majd a számunkra.
1. Lásd Őt hallgasd üzenetek a www.JezusKrisztusEgyhaza.org honlapon.
2. Russell M. Nelson: Az egyházra vonatkozó kinyilatkoztatás, az életünkre vonatkozó kinyilatkoztatás. 2018. április általános konferencia
3. Dieter F. Uchtdorf: Várakozni a Damaszkuszba vezető úton. 2011. áprilisi általános konferencia
4. Több szentséget adjál. Himnuszok, 75. sz.
5. Silvia H. Allred: A tanítványság lényege. 2011. áprilisi általános konferencia
6. First Presidency Christmas Devotional – December 2008.
