Megparancsolták nekünk, hogy „mondj[unk] köszönetet az Úrnak, Isten[ünknek] minden dologban”. „És semmiben nem sérti meg az ember Istent, vagyis senki ellen nem gerjed fel haragja, csak azok ellen, akik nem ismerik el minden dologban a kezét.”[1]
A hálátlanság az egyik legnagyobb bűn; így hát a hála az egyik legnagyobb erény.
A hála fontosságát, valamint annak az egyénekre gyakorolt hatását, jól szemlélteti Lámán és Lemuel élete. Az Úr azon parancsára adott válaszuk, hogy hagyják el Jeruzsálemet, emberek ezreinek okozott rengeteg szenvedést, több mint 1000 éven át. Lehi és Nefi szüntelenül dicsérték Istent, és megköszönték Neki, hogy kihozta őket Jeruzsálemből. Lámán és Lemuel azonban nem értékelték, amit az Úr tett értük. Ahelyett, hogy köszönetet mondtak volna az Úrnak, panaszkodtak. Ennek az lett az eredménye, hogy Lehi és Nefi közelebb kerültek az Úrhoz, míg Lámán és Lemuel eltávolodtak Tőle. Ebből láthatjuk, hogy a lelki megerősödés egyik hatalmas kulcsa a hála.
Azt is láthatjuk, hogy ahhoz, hogy hálásak lehessünk valamiért, először fel kell ismernünk annak jelentőségét, és értékelnünk kell azt.
Fiatal apaként Henry B. Eyring elnök elkezdte megvizsgálni minden egyes nap eseményeit, hogy meglássa bennük Isten kezét, ahogyan megérinti a családját. Ezt mondta: „Miközben folytattam e szokásomat, valami elkezdődött. Amikor végiggondoltam a napot, megláttam, Isten mit tett valamelyikünkért… Amikor ez történt…, rájöttem, hogy az, hogy megpróbálok emlékezni, lehetőséget adott Istennek, hogy megmutassa nekem, mit tett. A hálánál valami sokkal több kezdett el növekedni a szívemben. Bizonyság született. Egyre bizonyosabb lettem afelől, hogy a Mennyei Atyánk meghallja az imákat, és válaszol rájuk. Még nagyobb hálát éreztem a Szabadító Jézus Krisztus engeszteléséből származó meglágyító és megtisztító erőért. [B]izonyosabb lettem abban, hogy a Szentlélek minden dolgot az eszünkbe tud juttatni… Az a célom, hogy arra buzdítsalak benneteket, hogy találjatok módot arra, miként ismerjétek fel Isten kedvességét, és emlékezzetek rá. Ez erősíteni fogja a bizonyságunkat.”[2]
A hála erősíti a bizonyságunkat. Már a hálánk kifejezésével is azt jelezzük, hogy felismertük Isten kezét az életünkben, és elismerjük az Ő gyengéd irgalmát irántunk. Ezért cserébe azt kapjuk, hogy megnövekszik az abba vetett bizalmunk, hogy az Úr hallja és megválaszolja az imáinkat, és irányítja az életünket. Amikor elismerjük,hogy az Úrtól függünk, még inkább rá fogunk támaszkodni.
Amint növekszik az Úr áldásai iránti hálánk, azon vágyunk is növekedni fog, hogy Őhozzá jöjjünk, és Hozzá fogunk fordulni mindenben, amit teszünk. „…Istenhez fohászkodj teljes fenntartásodért; igen, minden cselekedeted az Úrnak legyen, és ahová csak mész, az Úrban legyen az; igen, minden gondolatod az Úrra irányuljon; igen, örökre az Úrra legyenek helyezve szíved érzelmei.
Minden dolgodban tanácskozz az Úrral…; és amikor reggel felkelsz, legyen tele szíved köszönettel Istennek…”[3] Ha a hála szemüvegén keresztül nézzük az életet, minden gondolatunkkal az Úrhoz fordulunk; nem kételkedünk, nem félünk.[4]
Az emberi tragédiák legnagyobbika, amikor vakok vagyunk az Úr bőkezű áldásaira, és hogy nem használjuk ki azokat. Ostobaság, ha nem fogadjuk el a kapott ajándékot. Azzal fejezzük ki a hálánkat, ha használjuk azokat a dolgokat, melyeket kaptunk. Ezen ajándékok legfőbbike Jézus Krisztus engesztelése.
Lámán és Lemuel soha sem úgy tekintettek a megígért földre történő vándorlásra, mint egy új élet áldására és lehetőségére. Hálátlanságukkal lábuk alá taposták Isten áldásait.
A hála lehetővé teszi, hogy meglássuk, amint Isten keze irányítja az életünket; megerősíti arra irányuló hajlandóságunkat, hogy betartsuk a parancsolatait. Akaratunkat összhangba hozzuk az Atya akaratával. Apró dolog felismerni az Úr kezét minden áldásban, amit kapunk. Ám ennek az lesz a jutalma, hogy tudjuk: Isten velünk van, és átvezet bennünket az élet kihívásain. Növekszik a hitünk, és megerősödik a bizalmunk Istenben.
A hála az a mag, mely a szeretet talajából kikel és virágba borul.
A hála… tiszteletet, megbocsájtást és gyógyulást eredményez.
A hála… mérhetetlen nagylelkűséget szül.
A hála… ünnepli Isten gyengéd irgalmát.
A hála… életre kelti a személyes kinyilatkoztatást.
A hála… imára ösztönöz és megerősíti az imádkozó térdeket.
A hála… gazdagítja az életet.
A hála… bűnbánatot és bölcsességet eredményez, és helyes irányba terel.
A hála… kitárja a szíveket.
A hála… nagy becsben tartja a szövetségeket.
Maga Krisztus térden állva adott hálát Mennyei Atyjának.
Kívánom, hogy a családjainkban is kifejlesszük ezt az isteni jellemvonást!
[1] T&Sz 59:7, 21
[2] President Henry B. Eyring: Ó, emlékezzetek, emlékezzetek. Liahóna, 2007. nov.
[3] Alma 37:36-37
[4] T&Sz 6:36