A püspökségeknek és gyülekezeti elnökségeknek sok olyan felelőssége van, amely delegálható. Az úrvacsorai gyűlésekkel kapcsolatos felelősséget azonban nem adhatják át másnak. Általában ők elnökölnek, és így felelősek e gyűlések lelkiségéért és tartalmáért is. Az úrvacsorai gyűlésekről szóló tanításom tehát különösen a püspökök és gyülekezeti elnökök, valamint tanácsosaik érdeklődésére tarthat számot – továbbá azon egyháztagokéra is, akik részt vesznek ezeken a heti istentiszteleteken.
Tanbéli alapok
Az úrvacsorai gyűlés az egyetlen olyan egyházközségi vagy gyülekezeti gyűlés, melyen családként – amely az egyház alapegysége – veszünk részt. A családok és az egyháztagok jóval az úrvacsorai gyűlés kezdete előtt érkezzenek meg. Az Úr parancsának megfelelően azért veszünk részt ezen a gyűlésen, hogy úrvacsorában részesüljünk és megújítsuk a szövetségeinket.
Azért vezette be az úrvacsorát, hogy emlékeztessen minket az Ő engesztelésére. Ahogy az utolsó és különlegesen előkészített pészahi vacsora a végéhez közeledett, Jézus vette a kenyeret, megáldotta és megtörte, majd odaadta apostolainak, mondván: „Vegyétek, egyétek” (Máté 26:26). „Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lukács 22:19). Azután vette a poharat, majd egy hálaadó áldás után átadta a körülötte összegyűlteknek, mondván: „E pohár amaz új szövetség az én véremben” (Lukács 22:20), „a mely… kiontatik bűnöknek bocsánatára” (Máté 26:28). „[E]zt cselekedjétek… az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek” (1 Korinthusbeliek 11:25–26). Ily módon kapcsolta össze az úrvacsorát a közelgő keresztre feszítésével.
Isten kijelentette: „…ez munkám és dicsőségem – hogy véghez vigyem az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39). Ezután Isten Fia önként letette az életét, hogy teljesítse Atyja akaratát. Így a halhatatlanság valósággá, az örök élet pedig lehetőséggé vált mindazok számára, akik valaha is a földön élnek.
Nagyon személyes módon emlékezünk meg az Ő engeszteléséről. Megtört szívet és töredelmes lelket hozunk az úrvacsorai gyűlésünkre. Ez jelenti a sabbatnap megtartásának a fénypontját (lásd Tan és szövetségek 59:8–13).
Az Úr kinyilatkoztatta az úrvacsorai imákat. Ezek az imák szövetségeket és egy ígéretet tartalmaznak (lásd Tan és szövetségek 20:77, 79). Szövetségben fogadjuk, hogy magunkra vesszük Jézus Krisztus nevét és betartjuk az Ő parancsolatait. A megtört kenyeret az Ő testének az emlékezetére esszük. A vizet az Ő, értünk ontott vérének az emlékezetére isszuk. És tanúságunkat tesszük, hogy mindig emlékezni fogunk Őrá. Az ígéret szerint pedig az Ő Lelke mindig velünk lesz. Micsoda áldás!
Az úrvacsorai gyűlés megtervezése
Ezeket a tanokat szem előtt tartva a püspökségeknek és gyülekezeti elnökségeknek átgondoltan kell megtervezniük az úrvacsorai gyűléseket, hogy azok az Úrra és az Ő engesztelésére, az Ő példájára, valamint az evangélium tanaira összpontosítsanak.
A beszédekre jó előre kérjék fel az egyháztagokat, és a felkéréssel egyidejűleg világosan írják körül a kijelölt témát, határozzák meg a rendelkezésre álló időt, és ajánljanak fel segítséget. Az imára felkértek között legyenek olyan egyháztagok is, akikhez nem fordulnak gyakran felkéréssel. Kerüljétek el, hogy ugyanazon a gyűlésen egy férj és a felesége is imát mondjon. Ez akaratlanul is a kirekesztés üzenetét közvetíti az egyedülállók felé. És ne feledjétek: az ima nem prédikáció.
A misszióba indulók lehetőséget kaphatnak arra, hogy beszédet mondjanak az úrvacsorai gyűlésen. Családtagjaikat és barátaikat nem kérik fel beszédre. Két vagy több indulás előtt álló misszionárius is beszélhet ugyanazon a gyűlésen. A tiszteletre méltó szolgálatot teljesített visszatért misszionáriusokat kérjék fel, hogy mondjanak beszédet az úrvacsorai gyűlésen, és biztosítsanak számukra időt lelki élmények megosztására és arra, hogy a bizonyságukat tegyék.
Az úrvacsorai gyűléseken a fiataloknak lehetőségük nyílik arra, hogy kijelölt evangéliumi témákról röviden beszéljenek. Más alkalmakkor a cövekelnök főtanácstagokat jelöl ki beszédre.
Az egyháztagokat elhívhatják arra, hogy köszöntsék és eligazítsák az érkezőket. Ők üdvözlik és ültetik le a hívőket, miközben néhány hátsó és folyosó melletti ülőhelyet fenntartanak a különleges szükségletekkel rendelkezők számára.
Az úrvacsorai gyűlésen ne használjanak audiovizuális anyagokat, mint például videófilmeket vagy diákat.
Időnként előfordulhat, hogy az egyháztagok betegség miatt nem tudnak részt venni a gyűlésen. Ilyen esetekben a püspök vagy a gyülekezeti elnök megbízhat papságviselőket azzal, hogy ott szolgáljanak nekik az úrvacsorával, ahol a betegek vannak.
Jellemzően egy úrvacsorai gyűlés a következőkből áll:
- Zenei előjáték.
- Az elnöklő felhatalmazott vagy – ha van – a megbízott főtanácstag üdvözlése és elismerése.
- Nyitóhimnusz és nyitóima.
- Egyházközségi vagy gyülekezeti ügyek bejelentése, például:
- Tisztségviselők és tanítók felmentése és támogatása.
- Az Elemiből továbblépő gyermekek, misszióba vagy más megbízásokra elhívott egyháztagok, illetve a fiatal férfiak és a fiatal nők teljesítményeinek az elismerése.
- Olyan fivérek nevének előterjesztése, akik részesülnek az ároni papságban, illetve akik továbblépnek onnan; az egyházközség vagy gyülekezet új tagjainak a bejelentése.
- Új egyháztagok konfirmálása.
- Úrvacsorai himnusz, valamint az úrvacsora kiszolgálása.
- Evangéliumi üzenetek és további választható zene.
- Záróhimnusz és záróima.
- Zenei utójáték.
A felmentésre és támogatásra kerülőket nem kell külön-külön előterjeszteni. Az előterjesztésre csoportosan is sor kerülhet – először a felmentésekre, majd a papságban való támogatásra, valamint a segédszervezetekbe történő elhívások támogatására kerül sor.
Az úrvacsorai gyűlések időben kezdődjenek és fejeződjenek be, és ne legyenek túltervezve. Nem szükséges imagyűlést tartani az úrvacsorai gyűlés előtt. A résztvevők legalább öt perccel a gyűlés kezdete előtt foglaljanak helyet, hogy lelkileg felkészülhessenek egy hódolatteli élményre. E csendes percekben halk zenei előjáték szól. Ez nem a beszélgetés vagy az üzenetek átadásának az ideje, hanem az imádságos elmélkedés percei, amikor vezetőkként és egyháztagokként lelkileg felkészülünk az úrvacsorára.
Zene
Az egyház himnuszai jelentik az alapvető zenét az istentiszteleten, és e dalok az irányadóak a gyülekezeti éneklést illetően. Más helyénvaló válogatásokat is fel lehet használni zenei elő- és utójátékként, kórusdarabokként és különleges zeneszámokként. A nyitó- és záróhimnuszt általában a gyülekezet énekli. Az úrvacsorai himnuszt mindig a gyülekezet énekli.
Ideális esetben minden egyházi egységnek van kórusa, amelyet időnként felkérnek éneklésre. A kórus életeket áldhat meg. Nelson nővér és jómagam kedves emlékeket őrzünk arról, amikor évekkel ezelőtt tagjai voltunk kis gyülekezünk kórusának a minnesotai Minneapolisban. Amikor kiálltunk együtt énekelni, többen voltunk a kórusban, mint ahányan a hallgatóság soraiban maradtak.
Az egyházi gyűléseken zongora, orgona vagy azok elektronikus megfelelőinek a használata ajánlott. Amennyiben más hangszerek használatára is sor kerül, azok legyenek összhangban a gyűlés lelkiségével. A harsány vagy kevésbé hódolatteljes hangzású hangszerek, mint a legtöbb fúvós és ütőhangszer, nem helyénvaló az úrvacsorai gyűlésen. Ha nem áll rendelkezésre zongora, orgona, vagy nincs zenei kísérő, a kíséret felvételről is szólhat.
Az igazlelkűek éneke imádság az Úrnak (lásd Tan és szövetségek 25:12). Néhány egyháztag látszólag vonakodik az énekléstől, talán félelemből. Mindannyiunknak meg kell feledkeznünk a félelmeinkről, és arra kell gondolnunk, miszerint az éneklés lehetőség, hogy Teremtőnket imádságosan dicsérjük. Az úrvacsorai gyűlésen a zene a hódolat kifejezését szolgálja, nem pedig egy előadás. Nem szabad hagynunk, hogy a szent zenénktől eltávolodjunk, s azt sem engedhetjük, hogy világi zene váltsa fel azt.
Az úrvacsorai gyűlés levezetése
A püspökségek és gyülekezeti elnökségek felelőssége nem csupán e gyűlések megtervezésére, hanem azok levezetésére is kiterjed. Ezt áhítattal kell tenniük. Vannak, akik a gyülekezetben gyengéd késztetésekért és mennyei közlésekért imádkoznak. Az áhítat lelkületének a megteremtése segítségükre lesz, hogy elnyerjék ezeket a sugalmazásokat. Ne feledjétek: az áhítat meghívja a kinyilatkoztatást.
A gyűlést levezetők szívélyes üdvözléssel kezdik meg a gyűlést. Részletes bejelentésekkel foglalkozni máskor helyénvalóbb. Mivel mindenkit hívunk, hogy jöjjön Krisztushoz, barátokat és szomszédokat is mindig szívesen látunk, de nem várjuk el tőlük, hogy vegyenek az úrvacsorából. Mindazonáltal ez nem tiltott. Ők maguk döntenek. Reméljük, hogy az újonnan érkezők mindig szívesen látottnak és kellemesen fogják érezni magukat közöttünk. A kisgyermekek – mint az Úr engesztelésének bűn nélkül való megajándékozottai – vehetnek az úrvacsorából, miközben felkészülnek azokra a szövetségekre, amelyeket az életük során majd később kötnek meg.
Gyűléseinket mindig a Lélek irányítása szerint kell levezetni (lásd Tan és szövetségek 46:2). Alkalmanként felmerülhet olyan váratlan dolog, amit az elnöklő tisztségviselő a Lélek késztetése szerint tisztázni vagy helyreigazítani kíván. Máskülönben az utolsó beszédet követően nem hangzik el további megjegyzés.
Az úrvacsora kiszolgálása
Az egyházközségekben és gyülekezetekben a püspökségek és gyülekezeti elnökségek elnökölnek az ároni papság felett. A kvórumtanácsadókkal együtt mindent megtesznek azért, hogy a gyűlést megelőzően elő legyen készítve az úrvacsora, és hogy az úrvacsora kiosztása alaposan meg legyen tervezve. Azok, akik szolgálnak az úrvacsorában, a tőlük telhető legjobban nézzenek ki, és öltözzenek megfelelően. A fehér ing nemcsak szép, de finoman emlékeztet más szent szertartásokra is, mint például a keresztelésre és a templomi szertartásokra, amelyek alkalmával fehér ruházatot viselünk.
Az úrvacsorai imákat érthetően kell elmondani, mert aki imádkozik, az hangot ad a mások által kötött szövetségeknek. Feddhetetlenséget és szívbéli tisztaságot várnak el azoktól, akiknek kiváltságában áll megáldani az úrvacsorát. Elsőként az elnöklő felhatalmazott részesül az úrvacsorából.
Böjti és bizonyságtételi gyűlés
Böjti és bizonyságtételi gyűlés havonta egyszer, általában az első vasárnapon van. Rendszerint a kisbabák megáldására is ekkor kerül sor. Az úrvacsorát követően a gyűlést levezető fivér rövid bizonyságot tesz. Ezután felkéri az egyháztagokat, hogy tegyenek rövid, szívből jövő bizonyságot a Szabadítóról, az Ő tanításairól és a visszaállításról. A szülők és a tanítók segítsenek a gyermekeknek megtanulni, mit jelent a bizonyság, és mikor helyénvaló annak kifejezése. A kisebb gyermekek otthon vagy az Elemiben tanulják, hogyan osszák meg a bizonyságukat, egészen addig, amíg elég idősek nem lesznek ahhoz, hogy segítség nélkül bizonyságot tegyenek a böjti és bizonyságtételi gyűlésen.
Személyes részvétel
Az egyház minden egyes tagja felelősséggel tartozik azért a lelki növekedésért, amely az úrvacsorai gyűlésből származhat. Ki-ki énekeljen hálás szívvel, és imák vagy bizonyságok végén hallható ámennel feleljen. Személyesen eltűnődünk Jézus Krisztus engesztelésén. Elgondolkodunk a Gecsemánéban átélt szenvedésének és a Kálvárián történt keresztre feszítésének a jelentőségén. Ekkor mindegyikünknek önvizsgálatot kell tartania (lásd 1 Korinthusbeliek 11:28), és el kell gondolkodnunk az Úrral kötött személyes szövetségeken. Ilyenkor Isten szent dolgain elmélkedünk.
Hálásan köszönöm az Úrnak az úrvacsorai gyűlést és mindazt, amit ez az életemben jelent. Újra és újra felélesztette a hitemet, és lehetővé tette számomra, hogy hétről hétre megújítsam a szövetségeimet, továbbá segített Nelson nővérnek és nekem abban, hogy az evangélium dicsőséges fényében éljünk és neveljük a családunkat.