Nemrégiben egy gyönyörű szombat reggelen, amikor hazafelé tartottam a Utah-i Bountiful templomból, elhajtottam több biciklis mellett, akik nagy erőfeszítések árán az ellenkező irányba kerekeztek. Miközben figyeltem, ahogy küszködnek a számomra lehetetlennek tűnő emelkedőn, az első gondolatom az volt, hogy minden bizonnyal megbolondultak. Biztos vagyok benne, hogy Ésaiás próféta a Bountiful templomra gondolt, amikor ezt mondta: „Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette” (Ésaiás 2:2), mert valóban olyan magasan van a hegyen, amilyen magasan csak lehet. És itt volt néhány őrült biciklis, akik próbáltak felkerekezni annak a hegynek a tetejére, amelyre az autóm is nehezen ment fel. Vajon mire gondolhattak?
És aztán bevillant. Talán azt gondolták, hogy a kemény munkájuk erősebbé teszi őket. Talán azt gondolták, hogy az ár miatt, amit fizettek érte, óriási élmény lesz felérni a csúcsra. Talán azt gondolták, hogy azt a kilátást én soha nem fogom úgy értékelni, mint ők, mert a feljutásért nem hoztam meg ugyanazt az áldozatot (ami mellesleg igaz is volt, mert addig nem is foglalkoztam a kilátással, amíg miattuk el nem kezdtem gondolkodni rajta). Talán úgy gondolták, részükről minden felkészülést megért az, hogy eljussanak arra a pontra. Talán mégsem voltak annyira őrültek.
Figyelembe véve az élményt, amelyet a hegy tetejére felérő kerékpárosok számára elképzeltem, kezdtem elgondolkodni azon az élményen, melyben remélem, hogy velem együtt a családomnak minden héten része lesz az úrvacsorai gyűlésen. Vajon ugyanolyan szorgalommal és igyekezettel várjuk és készülünk hetente az Úrral való élményünkre? Az utóbbi időben oly sok tanácsot kaptunk a sabbatnap megszentelésének a fontosságáról. Russell M. Nelson elnöknek a 2015. áprilisi konferencián elhangzott sugalmazott útmutatásától kezdve egy különleges képzésig – melyben remélhetőleg mindannyian részesültünk az egyházközségeinkben és gyülekezeteinkben – sok dolgot kell átgondolnunk a sabbatnap megtartásával és azzal kapcsolatban, mivel tehetjük azt minden egyes héten jelentőségteljesebbé.
Napi felkészülés
Nem lehetek biztos benne, de erős a gyanúm, hogy azok a kerékpárosok nemcsak úgy felpattantak aznap reggel a biciklijükre, és eldöntötték, nekivágnak a hegynek. Miért is? Mert tudom, ha én próbálkoznék ezzel, úgy 50 méter után szánalmas kudarcot vallanék az emelkedőn. Nagyon valószínű, hogy a biciklisek a sikeres kerekezés érdekében mindennap erőfeszítést tettek az edzésük során. Hasonlóképpen mi sem tehetjük meg azt, hogy heti egyszer megjelenünk az úrvacsorai gyűlésen, felkészületlenül, közben pedig azt reméljük, hogy lelki élményben lesz részünk. Minden áldott nap készülnünk kell rá.
A Mormon könyvében szereplő zorámiták minden héten részt vettek istentiszteleten. Valahol az út során azonban szem elől tévesztették az evangélium lényegét – Jézus Krisztust –, és „nagy tévedésekbe estek”. Így aztán, aminek minden héten rendkívül jelentőségteljes élménynek kellett volna lennie, az csupán egy másik olyan gyűléssé vált, amelyre elmehettek. A gyűlés végeztével pedig „visszatértek az otthonaikba, és addig semmit nem beszéltek az Istenükről, amíg újra össze nem gyülekeztek” (Alma 31:9, 23).
Ugyanezen hibák elkerülése érdekében íme néhány megfontolandó kérdés, mellyel minden héten kiértékelhetjük az úrvacsorai gyűlésre való napi felkészülésünket:
- Végeztünk már mindazzal a szombati, azaz felkészülésnapi tevékenységgel, amelyek csökkentik a sabbatnapi stresszt? Az egyik barátom nemrég tette közzé a Facebookon, hogy a családja számára jelentőségteljesebb élménnyé teszi az úrvacsorai gyűlést az az egyszerű gyakorlat, miszerint szombat este az összes vasárnapi cipőt felsorakoztatják a fal mellett, és az összes vasárnapi ruhát, hajszalagot és nyakkendőt a kilincsekre akasztják.
- Megpróbáltuk-e tanítani a gyermekeinket arról, milyen fontos az áhítat az úrvacsorai gyűlésen? Az áhítat többet jelent annál, mintsem lekötni a kisgyermekek figyelmét, hogy csendben legyenek. A megszentelt iránti szeretet és tisztelet érzése ez. A kisgyermekek olyan felnőttektől, akikben bíznak, egy kis bátorítással megtanulhatják, hogy mit jelent az áhítat.
- Tanítottuk-e az otthonainkban és kvórumainkban az áronipapság-viselőket az úrvacsorai gyűlésen való kötelességeik fontosságáról? A Tan és szövetségek 13-ból megtudjuk, hogy az ároni papság rendelkezik a bűnbánat evangéliumának a kulcsaival. Értjük e szerepkör jelentőségét? Szent szolgálatuk által minden egyes héten az úrvacsora kiszolgálása révén lehetőséget nyújtanak mindegyikünk számára, hogy bűnbánatot tartsunk és bűnbocsánatot nyerjünk.
- Vajon megfelelő időben bújtunk-e ágyba szombat este ahhoz, hogy éberek legyünk az úrvacsorai gyűlésen?
- Megteszünk-e minden tőlünk telhetőt a hét során azért, hogy meghívjuk az életünkbe a Lelket, és így, amikor eljön a vasárnap, készen álljunk és izgatottan várjuk, hogy jelentőségteljes élményben legyen részünk az Úrral az úrvacsorai gyűlés során?
- Készen állunk-e kiértékelni személyes hozzáállásunkat és viselkedésünket, és igazán a Szabadítóhoz fordulni az úrvacsora kiszolgálása során?
A legutóbbi általános női konferenciai ülésen Linda S. Reeves nővér határozottan emlékeztette a nővéreket, hogy a „csábító romantikus regények, televíziós szappanoperák, a közösségi média – melyen keresztül a férjes asszonyok és egykori kedvesük felveszik egymással a kapcsolatot –, valamint a pornográfia” néhány a Sátán által használt számos eszköz közül, amelyeket arra használ, hogy távol tartson minket az olyan lelki élményekre való felkészüléstől, amelyekre törekszünk. Az ilyen dolgokkal kapcsolatban ezt tanácsolta: „Amikor olyasvalami megtekintésével, olvasásával vagy megtapasztalásával vagyunk elfoglalva, ami nem ér fel Mennyei Atyánk normáihoz, az gyengít bennünket. A korunktól függetlenül, ha olyan valamit látunk, olvasunk, hallunk vagy teszünk, ami nem felel meg az Úrnak A fiatalság erősségéért kiadványban található normáinak, akkor azt dobjuk ki, tépjük szét, és csapjuk rá az ajtót!”
Indulásra készen
Az általam megfigyelt biciklisek minden tekintetben felkészültek voltak egy sikeres kerekezésre. A megfelelő öltözékkel, a megfelelő biztonsági tartozékokkal és a megfelelő felszereléssel készen álltak arra, hogy megbirkózzanak a heggyel. Amikor minden egyes héten megérkezünk a gyülekezeti házhoz az úrvacsorai gyűlésre, vajon ugyanilyen felkészültek vagyunk-e egy lelki élményre?
Íme néhány megfontolandó kérdés azon erőfeszítéseink kiértékeléséhez, amelyekkel hozzájárulunk egy jelentőségteljes úrvacsorai gyűléshez:
- Vajon olyan ruhát viselünk, amely összhangban van a vágyunkkal, hogy tiszteletet és szeretetet tanúsítsunk az Úr iránt?
- Megtört szívvel és töredelmes lélekkel jövünk-e, igyekezve, hogy bűnbánatot tartsunk és tanuljunk a Szentlélektől?
- Időben érkezünk-e, és határt szabunk-e a kápolnában való beszélgetésnek, hogy fenntartsuk az ott uralkodó áhítatos érzést? A zenei előjáték csendes hallgatása nagyszerű módja a gyűlésre való felkészülésnek.
- Elintézzük-e még a gyűlés kezdete előtt az olyan teendőinket, mint az ivás és a mosdóhasználat?
- Megpróbáljuk-e csökkenteni a figyelemelterelés lehetőségét, beleértve az elektronikus eszközök használatát, különösen az úrvacsora kiszolgálása során? Dallin H. Oaks elder ezt tanította: „Amikor veszünk az úrvacsorából, szent szövetséget kötünk, hogy mindig emlékezni fogunk a Szabadítóra. Milyen szomorú dolog látni, amikor valaki nyilvánvalóan megsérti ezt a szövetséget éppen azon a gyűlésen, ahol megköti azt.”
- Eredményesen kezeljük a kisgyermekek általi figyelemelterelést? Mivel az egyház teljes egészében a családról szól, a kisgyermekekkel mindig is számolni kell az úrvacsorai gyűléseken. Azonban felkészülten érkezhetünk, hogy megbirkózzunk a zavaró tényezőkkel. Ha a mi gyermekeinkről van szó, akkor kivihetjük őket, hogy hozzájáruljunk a gyűlés általános áhítatához. Ha pedig nem a mi gyermekeinkről van szó, akkor ítélkezés és türelmetlenség nélkül figyelmen kívül hagyhatjuk az apró zavaró tényezőket, vagy ha helyénvaló, akár segítő kezet is nyújthatunk.
- Áhítattal és tisztelettel énekeljük-e a kiválasztott himnuszokat? A himnuszok a jelentőségteljes hódolat lényeges részét képezik, és eredményesebben hívhatjuk meg a Lelket és tanulhatunk Tőle, amikor mi is énekelünk.
- Számítunk-e lelki élményre az úrvacsorai gyűlésen, továbbá éberek és figyelmesek maradunk-e az úrvacsora kiszolgálása és a beszédek során?
- Úgy tekintünk-e az úrvacsora kiszolgálására, mint a hetünk legértékesebb pillanataira? E szent szertartáson keresztül a Szabadító megbocsátást, erőt és lehetőséget kínál arra, hogy emlékezzünk a szövetségekre, amelyeket megkötöttünk.
Ahogy ez az élet legtöbb dolgával kapcsolatban igaz, úgy mindegyikünk pontosan azt fogja kapni az úrvacsorai gyűlésen szerzett élménye által, amit keres. Ha úgy megyünk, hogy valami hétköznapira vagy unalmasra számítunk, akkor biztosan azt is fogjuk kapni. Ha azonban minden egyes héten őszintén lelki élményre törekszünk, olyanra, melynek során tanácskozhatunk Mennyei Atyánkkal és a Szabadítónkkal, Jézus Krisztussal – és hajlandóak vagyunk erőfeszítést tenni ennek érdekében –, akkor rá fogunk jönni, hogy hetente körülbelül egy órán át olyan „csúcsélményben” van részünk, amely ezt mondatja velünk: Igen, minden, amit azért tettem, hogy eljussak ide, megérte.
Ha szeretnél többet megtudni arról, hogyan javíthatnál az élményeden az úrvacsorai gyűlésen, olvasd el Dallin H. Oaks elder Az úrvacsorai gyűlés és az úrvacsora című beszédét vagy Russell M. Nelson elnök Hódolat az úrvacsorai gyűlésen című beszédét, illetve nézd meg a Purposes of Sacrament Meeting [Az úrvacsorai gyűlés céljai] című videófilmet. További igazán nagyszerű javaslatokért olvasd el a Getting the Most Out of Sacrament Meeting [Kihozni a legtöbbet az úrvacsorai gyűlésből] című cikket.