Mi jár a fejedben, amikor megeszed a úrvacsorai kenyeret és megiszod az úrvacsorai vizet, vagy amikor előkészíted, megáldod, illetve kiosztod az úrvacsorát? Sokunk elmélkedik ilyenkor a szövetségein, és azon, hogyan élünk. Elgondolkodunk a bűneinken, bűnbocsánatért imádkozunk, és elhatározzuk, hogy jobbak leszünk.
Ezek fontos részei az úrvacsora szertartásának. De van még valami, amin érdemes elmélkednünk – valami, ami annyira szent és különleges, hogy része maguknak az úrvacsorai imáknak: a Jézus Krisztusra, Isten Fiára, a világ Megváltójára való emlékezés. Azok, akik esznek a kenyérből, megígérik, hogy a Fiú testének emlékezetére esznek, és hogy mindig emlékeznek Őrá (lásd Tan és szövetségek 20:77). Ehhez hasonlóan, azok, akik isznak a vízből, megígérik, hogy a Fiú vérének emlékezetére isznak, és hogy mindig emlékeznek Őrá (lásd Tan és szövetségek 20:79).
A döntés, hogy emlékezünk a Szabadítóra, az engesztelésére és az áldozatára, alapvető része a szertartásnak. Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „Az úrvacsorai imák egyszerű és szép nyelvezetében… úgy tűnik, a legfontosabb szó, ami elhangzik, az, hogy emlékezni. […] Mindkét imában kiemeljük, hogy mindezt Krisztusról emlékezve tesszük. A részvételünkkel tanúsítjuk, hogy mindig emlékezni fogunk Őrá, hogy a Lelke mindig velünk lehessen.”1
A Szabadító is kiemelte ezeket a pontokat, amikor az apostolai társaságában Jeruzsálemben, a pészah idején, halandó küldetésének utolsó estéjén bevezette az úrvacsorát. Azon az estén, amelyen Gecsemáné kertjében szenvedett, mielőtt a kereszten újból szenvedett volna értünk. Például, miután átnyújtotta a kenyeret, hogy egyenek belőle, ezt mondta: „Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lukács 22:19; lásd még Máté 26:26–28).
Az első nap során, amelyet a Szabadító a nefitákkal töltött az amerikai földrészen, őket is tanította az úrvacsora szertatásáról. Oktatta őket arról, hogy az Ő testének és vérének emlékezetére vegyenek az úrvacsorából, és elmondta nekik, hogy amikor így tesznek „ez tanúság lesz az Atyának arról, hogy mindig emlékeztek rám” (3 Nefi 18:7). Majd megígérte, hogy „ha mindig emlékeztek rám, akkor Lelkem veletek lesz” (3 Nefi 18:7, 11).
Micsoda csodálatos áldás! Egy kihívásokkal, zűrzavarral és kísértésekkel teli világban, amely folyamatosan igyekszik tévútra vezetni minket, milyen fontosabb ajándékot kaphatnánk ennél? Azáltal, hogy velünk van a Lélek, „minden dolgot illetően tudhat[juk] az igazat” (Moróni 10:5). Ez megadja nekünk az erőt és a bölcsességet, hogy úgy éljünk, ahogy az Úr szeretné, hogy helyes döntéseket hozzunk, hogy hithűen szolgáljunk és olyanná váljunk, mint Ő.
Miközben minden héten részesülsz az úrvacsorában, mit tudsz tenni, hogy emlékezz Őrá? Mit tehetsz, hogy mindig emlékezz Őrá, a hétköznapok és az egész életed során?
Hadd kérjelek meg, hogy elmélkedj ezeken a kérdéseken és kötelezd el magad, hogy mindig emlékezni fogsz a Szabadítóra. Lenyűgöz majd a változás, amit az életedben tapasztalni fogsz.
Jegyzetek
1. Jeffrey R. Holland, “This Do in Remembrance of Me,” Ensign, Nov. 1995, 68.
Emlékezni a Szabadítóra
Segíthet neked és a családodnak emlékezni a Szabadítóra, ha tanulmányozzátok a Jöjj, kövess engem!-tananyag How can I help others have a meaningful experience with the sacrament? [Hogyan segíthetek másoknak jelentőségteljesebb élménnyé tenni az úrvacsorát?] című leckéjét a churchofjesuscrhist.org oldalon. Az ugyanitt található Always Remember Him [Mindig emlékezni Őrá] című videót felhasználhatod forrásként az otthoni esten.
Az én úrvacsorai élményem
Mióta az eszemet tudom, mindig azt mondták nekem, hogy gondoljak Jézus Krisztusra az úrvacsorai szertartás közben. Amikor tavaly decemberben első alkalommal oszthattam az úrvacsorát, a béke és a szentség érzése árasztott el. Éreztem, ahogy a Lélek azt mondja nekem, hogy ezáltal segítek másoknak Krisztushoz jönni. Hálás vagyok Mennyei Atya bizalmáért, hogy engedi nekem, hogy szolgáljam Őt és segítsek másokat.
Jacob R., 12 éves, USA, Idaho